Létesüljenek óceáni rezervátumok!

Az életközösségek alapvető felépítését már általános iskolában megtanuljuk. A termelő-fogyasztó-csúcsragadozó (plusz lebontó szervezetek) táplálékláncból egyik fél sem hiányozhat. A gyerekek ezt tökéletesen meg tudják tanulni. A felnőttek világát azonban már a gazdasági érdekek mozgatják, és nem a biológiai érdekek és értékek.

A túlhalászás viszont gazdaságilag sem lesz kifizetődő. Ma még több mint 200 billió dollár bevételt jelent a halászat a világgazdaság számára. Ha racionalizálnák a halászatot az több mint 30 billió dollár többletet és új munkahelyeket jelentene.

A halászok egyre fejlettebb módszereket vetnek be, új technikákkal, radarral, GPS-el kutatják fel a hatalmas halrajokat. Olyan mértékben folyik az óceánok kizsákmányolása, ami nem tartható fenn sokáig.

Hogy milyen következményekkel jár a mértéktelen halászat, azt jól példázza egy dél-amerikai kormoránfaj története, melyet David Attenborough is papírra vetett.

Az 1940-es években milliószámra fészkeltek a parti sziklákon ezek a madarak. Termékeny ürülékük, a guanó, vastagon borította a területet. A XIX. században a guanót a világ minden pontjára szállították eladásra, mert kiderült, hogy sokkal értékesebb, mint a közönséges trágya, és óriási volt iránta a kereslet.

A 60-as években az ember megalkotta a műtrágyát, ami olcsósága révén keresett termék lett. Ennek következtében a guanó iránti igény gyorsan csökkent.

Mivel véget ért a guanó sikertörténete, új pénzforrás után néztek az emberek, elkezdtek szardellát halászni. A szardellák hatalmas rajait óriási hálókkal nem volt nehéz kifogni. Az évi több mint tízmillió tonna zsákmányolás következményeként a szardellarajok pár év alatt eltűntek. Minthogy ezek jelentették a kormoránok fő táplálékát, a halak eltűnését a madarak milliós nagyságrendű pusztulása követte.

Szardellára már nem lehetett halászni, az életben maradt madarak pedig töredékét sem termelték a korábbi guanómennyiségnek. Így ért véget a guanó-kereskedelem, a szardellahalászat, ami végső soron az embereket is tönkretette. Tanulságos történet fél évszázaddal ezelőttről.

A Greenpeace ma azért harcol, hogy megmentse a krízisben lévő óceánokat. Szeretnék elérni, hogy a szárazföldön létesített rezervátumokhoz hasonlóan létesüljenek védett óceáni területek is. Bár már ma is léteznek védelem alatt álló térségek, ezek nagysága elenyészően csekély.

A Greenpeace azt szeretné elérni, hogy a világ óceánjainak 40 százaléka essen oltalom alá. Ezeken a területeken tilos lenne a halászat, az olajfúrás és minden más ipari tevékenység. Az itt élő állatvilág háborítatlanul élhetne, szaporodhatna, és ezáltal biztosítani lehetne a jövő számára is az egészséges óceánokat, a halat, mint egészséges élelemforrást, és a megélhetést azok számára, akik a tenger gyümölcseiből élnek.

Random Posts

  • A passzív dohányzás a lányokra még károsabb

    A dohányfüst belélegzése csökkenti a lányok vérében a HDL, azaz a jó koleszterin szintjét, állapította meg egy új ausztrál tanulmány. […]

  • Így olvasnak a kecskék az arcunkról

    A kecskék a boldogságot tükröző arckifejezéseket részesítik előnyben – állítják brit kutatók, akiknek eredményei azt sugallják, hogy az eddig véltnél […]

  • Újabb tigrisrezervátumot hoztak létre Indiában

    Újabb tigrisrezervátumot hoztak létre Indiában, egy természetvédelmi övezetben az ország déli részén fekvő Tamilnádu szövetségi államban. A Száthjamangalám rezervátum mintegy […]

  • A probiotikumok szerepe az ekcéma megelőzésében

    Az atópiás dermatitis (AD), más néven ekcéma, a világon egyre gyakrabban előforduló immunbetegség. Hogy pontosan mi okozza, az még nem […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.