Mark Strong: fiatalon kívülállónak érezte magát

Mark Strong nagyon szűkös körülmények között élt kiskorában. Egyedüli gyermekként, apa, testvér és család nélkül sokat volt egyedül, és ilyenkor alaposan megfigyelte az őt körülvevő világot. Színészként ma is sokat merít ezekből az emlékekből.

 A 48 éves színésznek nehéz gyermekkora volt. Olasz apa és osztrák anya egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. A papa már a születése előtt elhagyta a családot, és soha nem is találkozott vele. Édesanyja tinédzserként maradt magára a kis Markkal, vagy ahogy még akkor hívták: Marco Giuseppe Salussoliával. Édesanyja változtatta meg a nevét Mark Strongra, hogy fia jobban be tudjon illeszkedni a közösségbe.

Édesanyjával Stoke Newingtonban, egy egyszobás lakásban éltek. A szoba közepén egy lepedő volt felfüggesztve, ami két részre választotta a helyiséget, hogy mindkettőjüknek legyen egy saját kis sarka.

Az anyuka nappal egy gyárban dolgozott, éjszaka egy bárban, így nem sok ideje maradt kisfiára. A színész nem tekint szomorúan a gyermekkorára, a szegénység nem keserítette el, azt mondja, úgy emlékszik, boldog volt akkoriban. Egy kisgyermek mindig beéri azzal, ami van, mondja. Azt viszont csak jóval később fogta fel, mikor visszatekintett akkori életére, hogy édesanyja mennyi áldozatot hozott érte.

Öt éves korában elég sok gond volt vele, az utcán verekedett, csavargott, anyukája nem tudott egyedül megbirkózni a nevelésével. Beadta egy otthonba, majd sorsára hagyta. Az anyuka később, mikor Mark 11 éves volt, külföldre költözött.

Mark sokat volt egyedül, ilyenkor a gondolataiba merült, és figyelte a körülötte élőket. Nem volt számára követendő példa egy szülő vagy egy testvér személyében, így azokból próbálta felépíteni önmagát, akik körülvették.

Az iskolában jó tanuló volt. Optimista, értelmes emberként nőtt fel, aki sosem érezte az apa hiányát. Csak fényképről ismeri, és amikor ránéz, nem érzi, hogy elvesztett volna valamit. Szerette volna, ha az apja érdeklődik utána, de ahogy mondja, valójában közös volt bennük, hogy nem volt szükségük egymásra.

Az iskolában tizenöt évesen szerepelt először és utoljára iskolai színpadi játékban, akkor még nem is érdekelte a színművészet.

Ügyvéd szeretett volna lenni. Már egy éve járt a jogi egyetemre, Münchenbe – ennek köszönhetően folyékonyan beszél németül – mikor úgy érezte, hogy nem tudja magát jogászként elképzelni. Ezért más, számára érdekesebb pálya után nézett. Londonba ment angol és dráma szakra.

A tehetsége nem tűnt ki azonnal, sőt barátai szerint első szárnypróbálgatásai egyenesen borzasztóak voltak. Ám ő meg volt róla győződve, hogy nagyon jól játszik, és megvan a kellő tehetsége.

Egyszerűen jól érezte magát színjátszás közben. Azt vallja, hogy a színjátszás nem más, mint megbirkózni félelmeinkkel. Az ember ott áll a függöny mögött, várja a jelenetét, a szíve hevesen dobog, aztán elő kell lépni, és le kell győzni a félelmet. Semmi sem fogható ehhez az érzéshez. A színpadon nincsen múlt vagy jövő, csak a jelen van.

A magánéletében is így gondolkodik. Nem érti, hogy azok az emberek, aki bánkódnak a múltjuk miatt, miközben a jövőtől is tartanak, hogyan élik meg a jelenüket. Bűntudatot érezni az elmúlt dolgok miatt, és félni a jövőtől, szerinte a leghaszontalanabb érzések.

Életében először akkor esett igazán kétségbe, mikor „elvesztette” a haját, és kopasz lett. Azt gondolta, többé nem is tud szerepelni, de aztán nagyon hamar rájött, hogy új külsejét kamatoztatni tudja a szerepeiben, főként a rossz figurák megformálásánál.

Szeret negatív figurákat alakítani, mert nem hiszi, hogy valóban rosszak. Szerinte csak eltévedt emberek, és ő azt akarja, hogy az emberek megértsék ezt a játékán keresztül.

A bristoli dráma iskola után legfontosabb szerepe az 1996-os ’Our Friends in the North’ című BBC sorozatban volt, ez a sorozat ugyanis az összes főszereplője számára meghozta a sikert: Mark Strongnak, Christopher Ecclestone-nak, Gina McKeenek és legjobb barátjának, Daniel Craignek, aki idősebb gyermekének a keresztapja.

40 évesen eldöntötte, hogy nem játszik többé a televízióban, csak mozifilmben, ezt egyébként egy barátja tanácsolta neki, aki azt mondta, ha mozifilmekben akar játszani, akkor felejtse el a tévét. A közönség persze sajnálhatja a színésznek ezt a döntését, hiszen szerették őt tévéfilmekben látni, olyan sorozatban, mint például az ’Anna Karenina’ vagy az ’Emma’, aminek köszönhetően sokan megismerték a nevét.

Kicsit fura a mostani élete, ide-oda repül, pár hétig egyik helyszínen forgat, aztán másutt, de végül is élvezi. Nem szeret tétlenkedni.

Elfoglaltságai mellett egy hétköznapi, normális családi életet él Londonban, feleségével, Liza Marshallal, és két fiával, Gabriellel és Romannal.

Azt mondja, érzelmileg még soha nem érezte ennyire stabilnak az életét.

 Fotó: SpreePixBerlin

Random Posts

  • A gorilla közelebbi rokonunk, mint hittük

    Egy nemzetközi kutatócsoport a gorilla genomszekvenálása, azaz DNS sorrendjének meghatározása során úgy találta, hogy ez a főemlős közelebbi rokonságban állhat […]

  • A rendszeres kávéfogyasztás egy súlyos májbetegségtől védhet meg

    A kávé rendszeres fogyasztása csökkenti egy ritka, ám súlyos májbetegség kialakulásának kockázatát, adta hírül a Mayo Klinika új tanulmánya. A […]

  • Napi 15 perc mozgás 3 évvel hosszabbíthatja meg az életet

    Az aktív életmód számtalan módon javítja egészségünket, többek között segít elérni és fenntartani az egészséges testsúlyt, csökkenti súlyos betegségek kockázatát, […]

  • A világon minden 5. élelmiszer kárba vész

    A világ élelmiszertermelésének mintegy 20 százaléka vész kárba amiatt, hogy az emberek a szükségesnél többet fogyasztanak, és mert az élelmiszerek […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.