Koko anya szeretne lenni

Kokot, a nőstény gorillát sokan ismerik szerte a világon, hiszen két dologról is híres. Egyrészt, hogy képes jelbeszéddel kommunikálni az emberekkel, másrészt hogy milyen szeretettel gondoskodott farok nélküli kiscicájáról.

 Koko, teljes nevén Hanabiko, 1971-ben született a San Francisco-i Állatkertben.

Gondozója, a most 64 éves dr. Francine Patterson egyéves kora óta tanítja őt az amerikai jelbeszéd használatára. Koko több mint 1000 jelet és körülbelül 2000 angol szót ismer.

Az évek során több kutató is megkérdőjelezte, hogy Koko valóban érti-e a jeleket és a szavakat, de a gorilla többször bebizonyította, hogy nem csak társítja a jeleket a jelentésükhöz, hanem érti is a tartalmukat.

Dr. Patterson még azt is lejegyezte, hogy Koko olyan szavakat is ki tudott fejezni a maga módján, melyeket meg sem tanítottak neki. Például a ’gyűrű’ szót nem ismerte, ezért úgy próbálta elmondani, hogy helyette két szót jelzett, az ’ujj’-at és az ’ékszer’-t, azaz a gyűrűt úgy mondta, ’ujjékszer’.

Koko és gondozója, dr. Francine Patterson

Koko egy nap azt is jelezte, hogy nagyon szeretne egy kiscicát. A nőstény gorilla néhány árva cica közül kiválasztott egy olyat, amelyiknek nem volt farka. Úgy gondozta, akár egy bébi gorillát, és nagyon szerette. Kettejük kapcsolatáról dr. Patterson könyvet is írt 1987-ben, ’Koko kiscicája’ címmel. Sajnos, a cica pár hónappal később kiszökött, és elütötte egy autó. Koko ekkor olyan szavakkal jelezte a bánatát, mint ’szomorú’, ’rossz’, ’sírás’.

Koko ezután ismét egy kis farkatlan cicát akart magának, és az évek alatt több cicája is volt.

Egy ideje azonban már nem mutat érdeklődést a cicák iránt. Nemrégiben azt jelezte gondozóinak, hogy szeretne egy gorilla bébit felnevelni.

Koko már negyvenéves, de eddig nem született kölyke. Egy hím gorilla, Michael, éveken át együtt élt Kokoval, és a gondozók remélték, hogy fognak utódot nemzeni. De Michael és Koko sosem párosodott, mert testvérként tekintettek egymásra.

Természetesen Michaelt is megtanították a jelbeszédre, és bár olyan eredményeket nem ért el, mint Koko, így is 600 jelet megtanult.

Michael gondozói biztosak benne, hogy a hím gorilla csecsemőként szemtanúja volt anyja megölésének, de sosem volt képes kifejezni az emlékeit. Michael 27 éves korában halt meg, és helyette Koko egy másik hímet kapott társnak. Ndume is azért „jött”, hogy kis gorilla születhessen, ám egyelőre Koko vele sem párosodik.

A gondozók szeretnék teljesíteni Koko kívánságát, így az is megfordult a fejükben, hogy örökbe fogadnak egy gorilla bébit a számára. De a gorillák sosem egyedül nevelnek fel egy utódot, így ez nem feltétlenül lenne egészséges. A legideálisabb megoldás az lenne, ha két nősténygorillát hoznának Ndume számára, egyikükkel párosodna, és a kölyköt Kokoval együtt három nőstény nevelné.

A gorillák természetes élőhelyükön még mindig veszélyeztetettek. Emiatt hamarosan ismét megjelenik nagyobb példányszámban a ’Koko kiscicája’ című könyv. A cél, hogy eljusson Afrika azon területeire, ahol a gorillák veszélyben vannak, és a gyerekek a könyv segítségével lássák és megtanulják, hogy egy emberszabású majom, mint a gorilla, ugyanolyan érzelmekre képes, mint mi emberek, képes szeretni és gondoskodni egy másik állatról, még ha nem is a fajtársa.

A gorillákat, akárcsak a csimpánzokat, az orvvadászok megölik, kicsinyiket pedig eladják házi kedvencnek.

Koko egykori barátjának, Michaelnek a szüleit is orvvadászok ölték meg.

Mikor Koko szemtanúja volt egy ilyen jelenetnek DVD-n, másnap felkapott egy reklámújságot, amiben megpillantotta egy szupermarket reklámját, amin egy csomó hús volt látható.

Koko ezután a jelbeszéddel azt mondta: „szégyen”.

Fotók: www.koko.org, The Gorilla Foundation

Kapcsolódó cikk:

Az árva csimpánzok lelki egészsége 

Random Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.