A döntésképtelenség réme

Imádjuk a laptopunkat, az okos telefonunkat, a GPS-t az autóban, a programozható sütőt, a tévét és így tovább. A mai világban megadatott számunkra, hogy bárhol és bármikor kommunikáljunk bárkivel telefonon, interneten vagy Skype-on keresztül.

Bár ezek a kényelmünket szolgálják, mindennek megvan az ára.

 A kutatók egyre többször találkoznak a döntésképtelenség jelenségével. Például, mikor a plázában sorra járjuk az üzleteket, hogy farmert vegyünk a gyereknek. Nézegetjük az árakat a kirakatokban, miközben a telefonon összehasonlítjuk az online árakkal, és egyszer csak úgy érezzük, hogy beleütköztünk egy érzelmi falba, és bármit megtennénk, hogy megszabaduljunk ettől a sok információtól, ami zsong a fejünkben. Végül eldöntjük magunkban, hogy a gyereknek nincs is szüksége farmerre, és nem is kell költekezni, mert úgyse hordaná.

Ahelyett, hogy döntenénk, inkább otthagyjuk az egészet, és hátat fordítunk neki. Ekkor máris a döntésképtelenség csapdájába estünk.

Egy átlagos napon az embernek sorra kell meghoznia a kisebb-nagyobb döntéseket. Úgy mint: „Álljak meg a sárga lámpánál, vagy hajtsak tovább?; Mossak ki ma, vagy inkább holnap?; Olvassam el újra azt a receptet, vagy próbáljam meg fejből felidézni?; Mit vegyek fel DVD-re, az NCIS-t vagy a CSI Miamit?; Rászóljak a gyerekre, hogy tegyen rendet a szobájában, vagy a békesség kedvéért, ne említsem meg?; Vegyek fel melegebb pulóvert, vagy a póló is elég lesz?; Egyek egy joghurtot, amiben van probiotikum, vagy inkább egy salátát, mert abban kevesebb a kalória?”.

 Kevés olyan ember van, aki egy nap mielőtt az óra elütné a tizenkettőt, ne lenne már túl legalább száz apró döntésen.

 A legnagyobb baj az, hogy mikor „beüt” a döntésképtelenség, akkor általában rossz döntéseket hozunk. Nem vesszük meg azt a farmert, vagy túl sokat eszünk, nem tesszük meg, amit kellene, vagy éppen felesleges vitába keveredünk.

És hiába fáradunk el az eldöntendő kérdések sorától, az élet nem áll meg, és minden nap eldöntendő helyzetek elé kerülünk továbbra is.

Mit tehetünk mégis, hogy elkerüljük a döntésképtelenség rémét?

 1. Ha már fáradtnak érezzük magunkat, álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk egy nagy levegőt. Az agyunk megfelelő működéséhez oxigénre van szükség. Pár percig szellőztessük ki a fejünket a friss levegőn, máris koncentráltabbnak fogjuk érezni magunkat. Nem véletlenül találták ki Amerikában, hogy palackba zárt oxigént áruljanak a fáradt üzletembereknek.

 2. Próbáljuk meg jobban megszervezni a napjainkat, csökkentsük le az eldöntendő kérdések számát, készítsünk listát az igazán fontos dolgokról. Hagyjunk időt a döntések meghozatalára, ha ez lehetséges. Ne hirtelen kelljen meghoznunk egy döntést, határozzuk el magunkat már jóval korábban.

 3. Figyeljünk a helyes életmódra. Igyunk elegendő folyadékot, hogy a testünk kellően hidratált legyen, és soha ne éheztessük a szervezetünket, mert az agy rengeteg kalóriát használ fel. Szüksége van glükózra, hogy jól működhessen.

 4. Mozogjunk. Több okból is. Egyrészt mert a szellemi fáradtság legjobb ellenszere, másrészt mert oxigénnel látja el sejtjeinket, agyunkat. Ha egész nap ülő munkát végzünk, legalább napi tíz percet szánjunk egy gyors ütemű sétára a friss levegőn.

A mindennapi döntéshozatalok elkerülhetetlenek, hozzátartoznak az életünkhöz. De módunkban áll kontroll alatt tartani fizikailag és mentálisan is, ha jobban szervezzük meg az életünket.

  Forrás: PRLog.Org