Sok szülő egyre komolyabban veszi a tévénézés gyerekekre gyakorolt hatását. Számos kutatás bizonyította már, hogy a képernyőn látottak a gyerekek viselkedésére és személyiségére is befolyással vannak.
Ha a televízióban az agresszív cselekedeteket pozitív színben tüntetik fel, például egy kedvenc színész játssza a negatív figurát, vagy a verekedést klassz dolognak állítják be, akkor a gyerekek sem tartják majd rossznak az erőszakos magatartást, és ez sokszor az iskolai agresszivitásban csapódik le.
Dr. Jennifer Ruh Linder, az oregoni Linfield College pszichológus professzora már régóta kutatja a tévéműsorok hatásait. Dr. Linder szerint a legtöbb aggodalmat a fizikai agresszivitások váltják ki, ugyanakkor a látottak a gyerekek érzelmi világára és társas kapcsolataira is meghatározóak lehetnek.
A gyerekek a filmekből látják és tanulják meg, hogyan kell véget vetni egy szerelemnek vagy egy barátságnak a pletykálkodással, a csendes terrorral, a társadalmi kirekesztéssel vagy éppen a fenyegetéssel.
A kapcsolatokban megnyilvánuló agresszió mind az agresszor mind az áldozat számára számtalan problémával társulhat: magánnyal, depresszióval vagy táplálkozási rendellenességekkel.
A gyerekek gyakran leutánozzák a tévében látott karaktereket, főleg, ha azt egy általuk kedvelt vagy szimpatikus színész játssza. Ezekből a filmekből azt tanulják meg, hogy az erőszak jó dolog, menő, vicces, és megfelelő eszköz lehet arra, hogy elérjük, amit akarunk. Azt is megtanulják, hogyan lehet megbántani, érzelmileg megsebezni azt, akit szeretünk. Annak ellenére ugyanis, hogy a tévében látott agresszív cselekedetek általában idegenek között zajlanak, az általuk kiváltott agresszió már leggyakrabban a barátokat és a családtagokat érinti.
Dr. Linder azt tanácsolja az aggódó szülőknek, hogy csökkentsék azt az időt, amit a gyerek a tévé előtt ülhet. Azt is javasolja, hogy ha egy gyermek túlságosan a filmek hatása alá kerül, akár egy hétre is legyen lekapcsolva a tévé, hogy ne nézhesse. A szülőknek meg kell figyelnie a gyermekük viselkedését, bár kétségtelen, hogy egy szülő nem feltétlenül képes megítélni, hogy melyik negatív viselkedés az, melyet a tévé váltott ki a gyermekből.
Ami viszont nagyon fontos, hogy a szülő mindig beszélje meg a gyermekkel a tévében látottakat. Kérdezze meg, hogy ő mit tett volna hasonló helyzetben, vagy beszélgessenek arról, hogy amit láttak, mennyire egyezik az ő értékrendjével, azaz igazat adnak-e a szereplőnek vagy sem, vagy szimpatikus volt-e a szereplő és a viselkedése.
Ez irányú tanulmányok azt mutatják, hogy a látottak megbeszélése csökkenti a negatív hatásokat.
Fontos, hogy a szülők komolyan vegyék a tévé „erejét”, és tisztában legyenek azzal, hogy igenis mindenkire hatással van. A szülők ugyanis hajlamosak azt gondolni, hogy a probléma az ő gyermekét biztosan nem érinti, csak másokat.
Forrás: PRLog.Org
