Kutatók váratlan eredményekre bukkantak az Északi-sark jegének tanulmányozása közben. Annak ellenére, hogy az Északi-sark jégtakarója az elmúlt években gyors visszahúzódást mutatott, elképzelhető, hogy az elkövetkező évtizedekben a jég stabilizálódni, vagy akár kismértékben még terjeszkedni is fog, állítják a National Center for Atmospheric Research (NCAR), Nemzeti Légkörkutató Központ amerikai tudósai.
A tavaszi olvadás első jelei a jégmezőn
A kutatási program vezetője, Sarah Ruth szerint, ahogy egyre többet tudunk meg az éghajlat változékonyságáról, új és váratlan kutatási eredmények kerülnek napvilágra. Jelenleg hosszabb távú megfigyelésekre van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük a klímaváltozás északi jégmezőre gyakorolt hatását.
A számítógépes modellezéssel készült tanulmány megerősíti, hogy a sarki jég olvadása, mely az elmúlt évtizedekben megfigyelhető, nem magyarázható pusztán természetes okokkal, valamint, hogy ha folytatódik a globális felmelegedés, a jégtakaró a nyári hónapokban teljesen el fog olvadni.
Az NCAR kutatócsoportjának váratlan felfedezése az volt, hogy a jelenlegi időjárási viszonyok mellett az olvadás legalább annyira valószínű, mint az, hogy a jégmező terjeszkedni fog a következő évtizedben.
A számítógépes szimulációk ugyanis, a jég csökkenésének átmeneti megállását mutatták.
Annak ellenére, hogy a jégtakaró csökkenése az elmúlt évtizedekben felgyorsult, a tengeri jég sorsa az elkövetkező évtizedekben nem csupán az emberi tevékenységen múlik, hanem az éghajlat változásától is függ, mely előre nem megjósolható. Persze egy melegedő világban a jég sorsa nem kérdéses, és ha hosszú távon nézzük a várható eseményeket, akkor 50-60 év múlva bizonyosan eltűnik a jég, legalábbis a nyári időszakban.
Szintén számítógépes szimulációt alkalmaztak, hogy választ találjanak arra a kérdésre, miért gyorsult fel a Jeges-tenger jégmezőinek olvadása jobban, mint ahogyan a számítógépes modellek azt előre jelezték. A kutatók úgy találták, hogy ennek okai fele-fele arányban az emberi tevékenység illetve az éghajlat változékonysága, melyek egyaránt hozzájárultak ehhez a folyamathoz.
Mióta 1979-től lehetővé vált a pontos műholdas mérés, a nyári tengeri jégmezők kiterjedése egyharmaddal csökkent. A jég ugyan visszatér minden télen, de a nagysága évről-évre kisebb, 2007-ben például rekordméretű, de 2011-ben is igen nagymértékű volt a csökkenés.
A tudósok már néhány évvel ezelőtt arra figyelmeztettek, hogy az északi-sarki régió az évszázad végére a nyári időszakban már teljesen jégmentessé válhat. Néhány kutatás szerint ez akár már a következő évtizedekben is bekövetkezhet.
A sarki jég sorsának feltérképezésére az NCAR kutatócsoportja a legújabb számítógépes szimulációt alkalmazta. A vizsgálatok azt mutatták, hogy évenként illetve évtizedenként a tengeri jég nagyságában valószínűleg nagyfokú ingadozás figyelhető majd meg, ahogy az idő melegszik, és a jég vékonyodik. Az egyes periódusokban azonban a jég vékonyodása ugyanolyan valószínű lesz, mint a növekedése. Ugyanakkor az Észai-sark változó klímája is hozzájárul a jövőbeli bizonytalansághoz, és ezt szintén nem lehet pontosan mérni, mert nem teljesen természetes folyamatról van szó. -forrás: NSF-National Science Foundation
