A fajmegőrző programok nem várt következményei

Az élővilág sokszínűségének megőrzése kiemelten fontos természetvédelmi feladat. Az egyes fajok túlélését azonban nem mindig az emberek vagy a megváltozott környezeti feltételek veszélyeztetik.

Egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra a tényre, hogy a fertőző betegségek is komoly fenyegetést jelentenek a biodiverzitásra. A betegségek minden ökoszisztéma természetes velejárói, mégis egyre nagyobb aggodalomra adnak okot. Az egyes betegségek legfőbb hatása, hogy csökkenti a populáció növekedési ütemét, és a kihalás szélére sodorhatja az egyes fajokat. Ezt jól példázza az etióp farkas létszámának drasztikus csökkenése, az afrikai vadkutyák helyi szórványos kihalásai, és számos kétéltűfaj kipusztulása a világ több pontján.

A járványokat többféleképpen lehet megfékezni: kerítések felállításával, mely megakadályozza, hogy az egészséges egyedek a fertőzött állatokkal érintkezzenek; a beteg állatok kiszelektálásával; vagy a fertőzött illetve betegségre fogékony egyedek oltásával.

A betegségek terjedése ily módon megelőzhető, és csökkenthető a védelemben részesülő fajnál a populációcsökkenés illetve kihalás veszélye. Azonban minden faj egy adott területen egy életközösség része, ahol nem egyedül él, hanem más állatokkal együtt, így ha az egyik túlélési esélyeit megnöveljük, az egy szomszéd faj hanyatlását vonhatja maga után.

Egy 2011-es tanulmányban éppen ezt a hatást vizsgálták a tanzániai Serengeti Nemzeti Park két veszélyeztetett ragadozója, az oroszlán és a gepárd kapcsán. Ma már tudjuk, hogy a világ csúcsragadozói szinte mindenütt a veszélyeztetett fajok listáján szerepelnek, kihalásuk beláthatatlan ökológiai következményekkel járhat. Így, ha egy ilyen fajt például egy betegség réme fenyeget, mindent meg kell tenni a túlélése érdekében.

A Serengetiben élő oroszlánok körében már az 1990-es években felütötte fejét a kutyák szopornyica vírus megbetegedése. Egy 1994-ben kitört járvány során az oroszlánok egyharmada, csaknem ezer egyed esett áldozatul. A kutatók megállapították, hogy a vírus a nemzeti park közelében élő kutyákról terjedt át a nagymacskákra, és bár korábban fajspecifikusan a kutyák megbetegedése volt, a vírus sikeresen adaptálódott az oroszlánokhoz, és képes volt megfertőzni őket. A biológusok természetesen azonnal elkezdtek dolgozni egy ellenanyagon, és sikerült kifejleszteniük egy olyan védőoltást, mellyel gyorsan kialakítható az oroszlánokban a védettség a vírus ellen. A betegségre a foltos hiénák és a lapátfülű rókák is fogékonyak voltak. A gepárdok közösségére semmilyen hatása nem volt kimutatható.

A gepárdok nem élnek nagy sűrűségben az oroszlánok mellett, köszönhetően annak, hogy a nagymacskák gyakran megölik az újszülött gepárdkölyköket, olykor az egész almot. Két csúcsragadozó között gyakori a versengés, bár az oroszlánok és gepárdok étrendje között csak kicsi az átfedés. Ezért a gepárdok elsősorban olyan vadászterületet választanak maguknak, ahol az oroszlánok kisebb sűrűséggel fordulnak elő. Az oroszlán és gepárd populációkat már harminc éve vizsgálják a területen, így a létszámban bekövetkező változásokat könnyű volt megfigyelni. A halálos szopornyicajárványokat az oroszlánok populációjának hanyatlása követte, miközben  a gepárdok létszáma növekedett. Az immunizálás után azonban ez a tendencia megfordult, és a gepárdok számában következett be visszaesés.

Tanzániai, amerikai, brit és kanadai kutatók egy tavaly elkészült tanulmány során arra a következtetésre jutottak, hogy az oroszlánok immunizálása és létszámuk növekedése a gepárdok számának drasztikus csökkenését vonta maga után. A kutatók feltételezései szerint az oroszlánok sikeres oltási kampánya miatt kétszeresére nőtt az esélye annak, hogy az elkövetkező hatvan évben az ott élő, elszigetelődött gepárdpopuláció kihal. Tanulmányuk rámutat arra, hogy a mennyire gondosan kell megtervezni az egyes fajmegőrzési programokat, melyeknek nem csak az adott veszélyeztetett fajt, hanem a vele egy életközösségben élő fajokat is figyelembe kell vennie az emberi beavatkozás során.

Indiában is kimutatható például, hogy a tigrisekre irányuló fajmegőrzési programokkal párhuzamosan a leopárdok száma drámai csökkenést mutat.

A kutatóknak a tanulmánnyal nem az volt a célja, hogy az oltási kampányok ellen emeljék fel a szavukat, hanem az, hogy felhívják a figyelmet a védelmi intézkedések hiányosságaira.

 

Forrás: NCBI, PLoS One. 2011; 6(12): e28671., szerzők: Aliénor L. M. Chauvenet, Sarah M. Durant, Ray Hilborn, and Nathalie Pettorelli.

Random Posts

  • A vörösbor szerepe a rákmegelőzésben

    Az antioxidánsokkal összefüggő kutatások kimutatták, hogy a vörösborban található antioxidáns vegyületek képesek bizonyos rákbetegségek fejlődését gátolni. A vörösbor gazdag forrása […]

  • Már az aligátorokból is bioüzemanyagot akarnak nyerni

    A szakemberek egyre hajmeresztőbb ötletekkel hozakodnak elő az alternatív üzemanyagok előállítását illetően. Amerikai kutatók alligátorokat szemelték ki arra, hogy bioüzemanyagot készítsenek […]

  • Egészségmegőrzés és életerő csikunggal

    A csikung (chikung, qigong) a hagyományos kínai orvoslásnak az egyik ága, és különböző technikákat foglal magába, melyekben szerepet kap az […]

  • Hogyan fogyjunk almaecet segítségével?

    Almaecet fogyasztásával egészségesen és egyszerűen fogyhatunk. Egészségesen, mert a súlycsökkenést lassan, fokozatosan érhetjük el, ráadásul az almaecet vitaminokat és ásványi […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.