Félelmek és fóbiák: hogyan győzzük le őket?

Szakértők szerint két olyan ösztönös félelem van, mellyel születünk: félelem a hangos zajoktól és félelelem attól, hogy leesünk valahonnan. Minden más félelem az ún. tanult félelmek közé tartozik. A félelmek biológiai szempontból hasznosak, mert ezek segítik egy faj túlélését. Mivel tartunk a különböző veszélyforrásoktól, elkerüljük őket.

Ha megérintjük a tüzet, akkor megégetjük magunkat. Ez olyasmi, amit általában tapasztalatból is tudunk. De vannak olyan félelmek, melyeket nem kell átélnünk ahhoz, hogy tudjuk, veszélyt hordoznak magukban. Ha megállunk az út közepén, megvan az esély arra, hogy elüt egy autó, ha beletesszük a kezünket egy tigris szájába, könnyen leharaphatja, és veszélyes lehet az éjszaka közepén egyedül járkálni.

És mi a helyzet a pókokkal például? Ha valaki Ausztráliában él, ahol számtalan mérges pók fordul elő, és az ember véletlenül beleütközik egybe, nem csoda, hogy félelem fogja el, és igyekszik mihamarabb kitérni az útjából. De ha idehaza meglátunk egy pókot a sarokban, például egy fali zugpókot, amelynek olyan gyenge a rágója, hogy nem is tud megcsípni, attól miért ijedünk meg annyira, hogy az már egészségünkre is káros?

Bár ott él mindannyiunkban a veleszületett félelem, ami segít kitérni a veszélyek elől, de a sarokban szövögető póktól való félelelm a tökéletes példája a tanult és haszontalan félelmeknek.

Minthogy egymilliószor nagyobbak vagyunk, és könnyűszerrel agyontaposhatjuk a kis pókot, lássuk be, valójában neki van oka félni tőlünk, és nem fordítva. Szánjunk időt a megfigyelésükre! Észre fogjuk venni, hogy egyáltalán nem is törődnek velünk, jól elvannak magukban, és hálójuk szövögetésével foglalatoskodnak, hogy minél több legyet tudjanak elkapni.

Az emberekre jellemző az is, hogy előre megéreznek dolgokat, ha nem is konkrétan, de nem tudjuk megmagyarázni, mért van az, hogy néha jó érzés tölt el bennünket a jövővel kapcsolatban, vagy éppen rossz előérzetünk van. A legtöbben, szerencsére, nem tapasztalták meg, milyen egy repülőgép szerencsétlenség, ennek ellenére sokan, akik repülőgépre ülnek izzad a tenyerük, le-föl jár a gyomruk, nyugtalanok, és tökéletesen átélik azt az érzést, mint azok, akik a katasztrófát már megtapasztalták. Bizonyos élethelyzetek (válás) átélése azonban éppen abban segít, hogy ne rettegjünk attól, hogy újra bekövetkeznek, hiszen tudjuk, hogy egyszer már „túléltük”, egyszer már megoldottuk, akkor nagy valósíznűséggel ez ismét sikerülni fog.

Kondicionálásnak nevezzük azt, ha összekapcsolunk két dolgot egymással. Ha valakit gyermekkorában megharapott egy kutya, sokszor felnőttként is fél a kutyáktól. Az agya ugyanis összekapcsolta a kutyákat a veszéllyel, és azóta is azt hiszi, hogy minden kutya veszélyes és harapós, pedig tudjuk, hogy ez nem igaz.

Egyes tanulmányok szerint az emberek genetikailag is hajlamosak a félelemre bizonyos állatokkal – pókokkal, kígyókkal, patkányokkal – szemben. Ez valószínűleg azért van így, mert ezek az állafajok már jelentettek veszélyt az emberek számára mérgükkel vagy az általuk terjesztett betegségekkel.

Napjaink kutatásai szerint azonban az emberek többésge már nem az állatoktól tart leginkább, hanem a terrorizmustól, a haláltól, a hibáktól, a háborútól, a bűnözéstől, az erőszaktól, az egyedülléttől, nukleáris háborútól, a jövőtől…

Az, hogy néha átélünk bizonyos félelmeket, az a normális élet része, de a krónikus félelem mind fizikailag, mind érzelmileg legyengíti az embert.

Három tipp a félelem legyőzésére:

1. Legyünk tájékozottak!

A félelmet sokszor a tudatlanság váltja ki. Ha betegesen félünk a pókoktól, ismerjük meg jobban őket, és próbáljunk más szemmel nézni rájuk. Ezek a kis nyolclábúak nagyon fontos szerepet töltenek be Földünk életében, azzal, hogy számos káros rovart elpusztítanak, így segítenek megakadályozni, hogy elszaporodjanak. Elkapják a legyeket is, akiket mi sem szeretünk, főként, ha berepülnek a konyhába. Plusz, a pókok mérge több olyan fontos hatóanyagot is tartalmaz, melyek segíthetnek legyőzni bizonyos emberi betegségeket.

2. Nézzünk szembe a félelmünkkel!

Azaz a félelmünk tárgyával. Ha félünk a pókoktól, keressünk alkalmat a „találkozásra” velük, ha a kutyával kapcsolatban van rossz emlékünk, akkor menjünk kutyák társaságába. Győződjünk meg arról, hogy nincs okunk a félelemre, és ez a legjobb módja annak is, hogy ellenőrizzük, hogy kigyógyultunk-e már a fóbiánkból.

3. Kérjük szakember segítségét!

Egy képzett szakember vagy önfejlesztő tréningen való részvétel meglepően gyorsan megszabadíthat félelmeinktől, egyszerűen „átkondicionálja” ezeket. Nem arról van szó, hogy szeretnünk kell a pókokat, hanem csak közömbössé válunk irántuk, és emiatt kényelmesebben fogjuk érezni magunkat.

Forrás: PRLog.Org

 

 

 

 

 

  • Két év alatt ér el az Északi-sarkvidékre a brit vizekbe kerülő műanyaghulladék

    Két év alatt ér el az Északi-sarkvidékre a Nagy-Britannia körüli vizekbe kerülő műanyaghulladék, amely aztán súlyosan károsítja a törékeny sarkvidéki […]

  • Karfiolpörkölt

    2 személyre kb. 50 dkg karfiolt számoljunk. Kevés olajon hagymás pörköltalapot készítünk paradicsommal, paprikával.  Sóval, őrölt pirospaprikával és kevés borssal […]

  • A nélkülözhetetlen magnézium

    A felnőtt szervezetben ebből az alapvető fontosságú ásványi anyagból 20-25 grammnyi található, aminek 50-60 százaléka a csontokban van. A legtöbb […]

  • Val Kilmer már lábadozik betegségéből

    Val Kilmer amerikai színész az egyik közösségi média portálján elismerte, hogy rákbetegségből lábadozik.   Az 58 éves színész először nyilatkozott nyíltan […]