A vadon jelképeinek bizonytalan jövője – avagy hasznosabb-e a nagyobb testméret

A telihold fényében felbukkanó szürke farkas sziluettje és üvöltése régóta a vadon szimbóluma. A kutyák vad őse Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek jellegzetes csúcsragadozója.

Szürke farkas, fotó: Bernard Landgraf

Az egykor hatalmas területeket birtokló ragadozókat szórványos, széttöredezett populációkban még ma is megtaláljuk Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában, de erőteljes vadászata következtében számos egykori élőhelyéről már kipusztult. Hazánkból is eltűntek a 20.század első felében. 2001 óta fokozott védelemben részesülnek, és ennek hála, ismét felbukkantak hazánkban is. A világon a legnagyobb számban Kazahsztánban élnek, létszámuk ott körülbelül 90 ezer. Észak-Amerikában Alaszka büszkélkedhet a legnagyobb populációval, mely 6000 egyedből áll. A Yellowstone régió is komoly farkas-erődítménynek számít, az itteni számuk eléri az 1200-at.

Az indián őslakosok szerint január a Farkas Hold ideje. A Yellowstone Nemzeti Parkot ilyenkor vastagon borítja a hótakaró, jóformán még a levegő is meg van fagyva, és olyan síri a csend, hogy szinte hallani a Föld forgását. Éjszaka mínusz negyven fokig is süllyedhet a hőmérséklet. A legalacsonyabb rekord eddig mínusz 54 Celsius fok volt. Ilyen mostoha körülmények között ember nem bírná sokáig –  nem úgy a farkasok. A fagyos éjszaka némaságát egyszer csak egy farkas üvöltése szakítja meg, amire hamarosan megérkezik a válasz egyik társától. Így kommunikálnak a farkasok egymással a jeges tájon.

Az itt élő farkasok 1973-ban kerültek oltalom alá, és felkerültek a veszélyeztetett fajok listájára, ám a Sziklás-hegység északi régiójában egyes területeken a közelmúltban feloldották ezt a védelmet, és itt a farkasok ismét vadászhatóvá váltak.

Világszerte a globális felmelegedés és élőhelyeik elvesztése veszélyezteti a vadon ikonjainak a fennmaradását.

A téli időjárásban az életben maradás kulcskérdése, hogy a farkasok mielőbb megtalálják zsákmányállataikat, például a jávorszarvast. A jávorszarvas a szarvasfélék családjának legnagyobb méretűre megnövő faja, a hímek marmagassága a két métert is elérheti, testsúlyuk 300-500 kilogramm. Azt gondolnánk, hogy minél nagyobb a farkas, annál nagyobb esélye van arra, hogy legyűrjön egy ekkora zsákmányt. Ám ez nem feltétlenül van így.

Dan MacNulty, a Utah Állami Egyetem ökológusa éppen azt tanulmányozta, hogy a farkas mérete mennyire járul hozzá egy-egy sikeres vadászathoz, vagy éppen a nagy testméret a zsákmányállat sikeres üldözésének rovására megy-e.

Régóta él az az elképzelés, hogy a nagyobb méretű ragadozók jobb vadászok is, és ezzel magyarázzák azt a tényt is, hogy a ragadozók egyre nagyobb testméretet fejlesztettek ki.

Ugyanakkor az is bizonyított, hogy a hím és női egyedek közötti különbség,  például az oroszlánoknál, hatással van a sikeres zsákmányszerzésre. A nagyobb termetű hímek ugyanis hátrányban vannak a nőstényekhez képest egy gyorslábú préda üldözésekor, míg a hímek egy „álló” küzdelemben sikeresebbek, mikor a zsákmány leterítéséről van szó.

Ez magyarázatot ad arra is, hogy a nagytestű ragadozók miért rendelkeznek kevésbé rugalmas könyökízületekkel, és miért részesítik előnyben a nagyobb testű zsákmányt.

A farkasok megfigyelése során a kutatók úgy találták, hogy a nagyobb testméret előnye a fizikai erőt igénylő feladatok – a szarvas leteperése – során meghozta az eredményt, ám a gyors lábmunkát igénylő üldözéskor rontotta a teljesítményüket.

A nagy testméretnek fontos következménye, hogy több energiát is igényel, amit csak nagytestű zsákmány elejtésével lehet fedezni. Azonban, ha egy ragadozó gyengébb mozgási képességei miatt kizárólag a nagytestű, lassabban mozgó zsákmányra specializálódik, akkor az megnöveli kihalásának esélyét.

A kutatók szerint az amerikai barlangi oroszlán és más nagytestű ragadozók pleisztocén-kori kihalása mintegy 11 ezer évvel ezelőtt éppen azzal hozható összefüggésbe, hogy ezek a fajok nem voltak képesek elkapni kisebb és gyorsabb zsákmányt.

A téli mostoha körülmények alaposan próbára teszik a jávorszarvasokat, ezáltal könnyebb a farkasoknak elkapni őket. De mi történik akkor, ha a felmelegedés miatt eltűnnek a kemény telek?

Előfordulhat, hogy egy nap örökre elhallgatnak a vadon legendás jelképei?

Forrás: NSF-National Science

Random Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.