Visszahozhatók a kihalás széléről?

Tizenhárom állam, nemzetközi adományozók és természetvédők fáradoznak azért, hogy megelőzzék az elképzelhetetlent: az utolsó vadon élő tigrispopulációk kihalását.

A vadonban élő tigrisek száma történelmi mélyponton van. Kambodzsában, Kínában, Vietnamban és Észak-Koreában már nincsen bizonyíték arra, hogy élnének ott szaporodóképes populációk. A tigrisek védelmére irányuló  törekvések nem lassították a tigrisek létszámának hanyatlását, ami az elmúlt húsz évben töretlenül zajlott.

A jávai tigris számára már nincsen remény, utolsó egyedi az 1980-as években haltak ki

Annak ellenére, hogy a tigrisek fennmaradásáért már régóta aggódnak a természetvédők, elterjedési területük és az állatok száma is folyamatosan csökkent: napjainkban kevesebb, mint 3500 tigris él a vadonban, és egykori elterjedési területüknek mindössze 7 százalékát foglalják el. Ami ennél is aggasztóbb, hogy a 3500-ból csupán ezerre tehető a szaporodóképes nőstények száma.

Természetes élőhelyeiken a tigrispopulációk csökkenését túlzott vadászatuk és zsákmányállataik fogyatkozása váltotta ki. Emellett élőhelyeik szűkülése és feldarabolódása is komoly gondot okozott helyi szinten. Mindazonáltal az 1970-es években megkezdett fajmegőrzési törekvések hozzájárultak számos tigrisrezervátum létrejöttéhez különösen Indiában, Nepálban, Thaiföldön, Indonéziában és Oroszországban. Ezek közül valószínűleg a legsikeresebb, legalábbis kezdetben, az indiai Tigris Projekt volt, mely 1972-ben kezdődött Indira Gandhi miniszterelnök támogatásával.

Ezeknek a kezdeményezéseknek a látszólagos sikere után számos szakértő úgy gondolta, hogy más megközelítésbe kell helyezni a tigrisek védelmét. A cél az volt, hogy a jól védett területeken fenntartsák ennek az alacsony sűrűségben, de kiterjedt elterjedési területen élő ragadozónak a genetikai és demográfiai életképességét.

A tigris legnagyobb termetű alfaja, a szibériai tigris is veszélyeztetett

Utólag világossá vált, hogy számos rezervátumban a védelem és az élőhelyek kezelése nem volt megfelelő, és a helyzetet tovább súlyosbította a tigrisek irtása is. Ugyanis a tigrisek testrészei iránt oly mértékben megnőtt a kereslet, hogy az orvvadászok nem csak a védett területeken kívül, hanem azon belül is megölték a tigriseket, megtizedelve létszámukat. (A hagyományos keleti gyógyászat már évezredek óta használja a tigris különböző szerveit, csontját, szőrét.)

Miközben megközelítőleg még mindig maradt 1,5 millió négyzetkilométernyi megfelelő élőhely a tigrisek számára Ázsiában, a létszámuk ma egyenetlenül oszlik meg, és kisebb területekre korlátozódik főként a védett területeken belül. Éppen ezért a világ fennmaradt tigrispopulációinak védelmében nagyon fontos, hogy ezek az élőhelyek, ahol még fennmaradtak szaporodóképes populációk, szigorú védelemben részesüljenek.

A hosszú távú cél, hogy Ázsia-szerte fennmaradjon a tigrisek széleskörű elterjedése, ám jelenleg az elsődleges feladat, hogy az utolsó, fennmaradt szaporodóképes populációkat megvédjék, és folyamatosan ellenőrizzék. E nélkül minden erőfeszítés hiábavaló, és a tigrisek kihalásra vannak ítélve.

Az elmúlt években az orosz vadonban, mely mindig is tigris erődítménynek számított, létszámuk drámai mértékben csökkent, és Nepálban szintén hanyatlás tapasztalható. Számuk visszaesésében nagy szerepe van annak, hogy a védelmi intézkedések a közelmúltban kisebb figyelmet kaptak.

Élőhelyeik védelme nélkülözhetetlen, annak érdekében, hogy fogyatkozásukat megállítsák, de ez csak egy része a védelmi stratégiának. Egy olyan nagy elterjedési területű, kis sűrűségben élő ragadozó fennmaradása érdekében feltétlenül hosszú távú tervekre van szükség ahhoz, hogy megmeneküljön a kihalástól. Ehhez anyagi forrásokra, szigorú élőhely-védelemre, a tigris és zsákmányállatainak rendszeres ellenőrzésére van szükség törvényi szabályozással. És ami szintén fontos, hogy az illegális kereskedelmet visszaszorítsák, mert a ma még megfizethető védelem egyre drágább lesz, ha nem sikerül az orvvadászatot megállítani, és kereslet a tigrisből készült termékek iránt nem csökken. Utóbbiban nem a szakembereknek, hanem a vásárló emberek belátásának van a legnagyobb szerepe.

Ha mindezeket az erőfeszítéseket siker koronázza, akkor remélhetőleg sikerül a világ legnagyobb, s talán legszebb nagymacskáját visszahozni a kihalás széléről. – forrás: NCBI – PLoS Biol. 2010 September; 8(9): e1000485.

Kapcsolódó cikkek:

Egy eltűnő nemzeti jelkép?

A csúcsragadozók kihalása súlyos ökológia következményekkel fog járni

Random Posts

  • Először találtak élő óriás hajóférget

    Először bukkantak élő óriás hajóféregre a kutatók, akiknek a Fülöp-szigeteken sikerült begyűjteniük a ritka és titokzatos állat néhány példányát.     Az […]

  • A tea gátolhatja a vas felszívódását

    A teázás nagyon egészséges, ám oda kell figyelnünk arra, hogy mikor fogyasszuk el, ugyanis nem feltétlenül jó, ha étkezés mellé isszuk, mert gátolhatja  […]

  • Egy hatásos segítség a fogyásban: Caralluma fimbriata

    A Caralluma fimbriata nevű növényt sokan az új Hoodia gordoniinak nevezik, mindkettőt erős étvágycsökkentőnek tartják, de előbbit hatásosabb és biztonságosabb […]

  • Ha szenved a gyomorsavtól, ezeket a ételeket kerülje!

    A világon több millió ember életét keseríti meg a gyomorsav-túltengés, a gyomorégés. A legtöbben persze már kitapasztalták, milyen ételeket kell […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.