Visszahozhatók a kihalás széléről?

Tizenhárom állam, nemzetközi adományozók és természetvédők fáradoznak azért, hogy megelőzzék az elképzelhetetlent: az utolsó vadon élő tigrispopulációk kihalását.

A vadonban élő tigrisek száma történelmi mélyponton van. Kambodzsában, Kínában, Vietnamban és Észak-Koreában már nincsen bizonyíték arra, hogy élnének ott szaporodóképes populációk. A tigrisek védelmére irányuló  törekvések nem lassították a tigrisek létszámának hanyatlását, ami az elmúlt húsz évben töretlenül zajlott.

A jávai tigris számára már nincsen remény, utolsó egyedi az 1980-as években haltak ki

Annak ellenére, hogy a tigrisek fennmaradásáért már régóta aggódnak a természetvédők, elterjedési területük és az állatok száma is folyamatosan csökkent: napjainkban kevesebb, mint 3500 tigris él a vadonban, és egykori elterjedési területüknek mindössze 7 százalékát foglalják el. Ami ennél is aggasztóbb, hogy a 3500-ból csupán ezerre tehető a szaporodóképes nőstények száma.

Természetes élőhelyeiken a tigrispopulációk csökkenését túlzott vadászatuk és zsákmányállataik fogyatkozása váltotta ki. Emellett élőhelyeik szűkülése és feldarabolódása is komoly gondot okozott helyi szinten. Mindazonáltal az 1970-es években megkezdett fajmegőrzési törekvések hozzájárultak számos tigrisrezervátum létrejöttéhez különösen Indiában, Nepálban, Thaiföldön, Indonéziában és Oroszországban. Ezek közül valószínűleg a legsikeresebb, legalábbis kezdetben, az indiai Tigris Projekt volt, mely 1972-ben kezdődött Indira Gandhi miniszterelnök támogatásával.

Ezeknek a kezdeményezéseknek a látszólagos sikere után számos szakértő úgy gondolta, hogy más megközelítésbe kell helyezni a tigrisek védelmét. A cél az volt, hogy a jól védett területeken fenntartsák ennek az alacsony sűrűségben, de kiterjedt elterjedési területen élő ragadozónak a genetikai és demográfiai életképességét.

A tigris legnagyobb termetű alfaja, a szibériai tigris is veszélyeztetett

Utólag világossá vált, hogy számos rezervátumban a védelem és az élőhelyek kezelése nem volt megfelelő, és a helyzetet tovább súlyosbította a tigrisek irtása is. Ugyanis a tigrisek testrészei iránt oly mértékben megnőtt a kereslet, hogy az orvvadászok nem csak a védett területeken kívül, hanem azon belül is megölték a tigriseket, megtizedelve létszámukat. (A hagyományos keleti gyógyászat már évezredek óta használja a tigris különböző szerveit, csontját, szőrét.)

Miközben megközelítőleg még mindig maradt 1,5 millió négyzetkilométernyi megfelelő élőhely a tigrisek számára Ázsiában, a létszámuk ma egyenetlenül oszlik meg, és kisebb területekre korlátozódik főként a védett területeken belül. Éppen ezért a világ fennmaradt tigrispopulációinak védelmében nagyon fontos, hogy ezek az élőhelyek, ahol még fennmaradtak szaporodóképes populációk, szigorú védelemben részesüljenek.

A hosszú távú cél, hogy Ázsia-szerte fennmaradjon a tigrisek széleskörű elterjedése, ám jelenleg az elsődleges feladat, hogy az utolsó, fennmaradt szaporodóképes populációkat megvédjék, és folyamatosan ellenőrizzék. E nélkül minden erőfeszítés hiábavaló, és a tigrisek kihalásra vannak ítélve.

Az elmúlt években az orosz vadonban, mely mindig is tigris erődítménynek számított, létszámuk drámai mértékben csökkent, és Nepálban szintén hanyatlás tapasztalható. Számuk visszaesésében nagy szerepe van annak, hogy a védelmi intézkedések a közelmúltban kisebb figyelmet kaptak.

Élőhelyeik védelme nélkülözhetetlen, annak érdekében, hogy fogyatkozásukat megállítsák, de ez csak egy része a védelmi stratégiának. Egy olyan nagy elterjedési területű, kis sűrűségben élő ragadozó fennmaradása érdekében feltétlenül hosszú távú tervekre van szükség ahhoz, hogy megmeneküljön a kihalástól. Ehhez anyagi forrásokra, szigorú élőhely-védelemre, a tigris és zsákmányállatainak rendszeres ellenőrzésére van szükség törvényi szabályozással. És ami szintén fontos, hogy az illegális kereskedelmet visszaszorítsák, mert a ma még megfizethető védelem egyre drágább lesz, ha nem sikerül az orvvadászatot megállítani, és kereslet a tigrisből készült termékek iránt nem csökken. Utóbbiban nem a szakembereknek, hanem a vásárló emberek belátásának van a legnagyobb szerepe.

Ha mindezeket az erőfeszítéseket siker koronázza, akkor remélhetőleg sikerül a világ legnagyobb, s talán legszebb nagymacskáját visszahozni a kihalás széléről. – forrás: NCBI – PLoS Biol. 2010 September; 8(9): e1000485.

Kapcsolódó cikkek:

Egy eltűnő nemzeti jelkép?

A csúcsragadozók kihalása súlyos ökológia következményekkel fog járni

Random Posts

  • Mérgező szőlő? – Állatok veszélyben

    Mindenki szereti a szőlőt akár “eredeti csomagolásban”, akár must vagy bor formájában. Így vannak ezzel állataink is: mind a kutyák, […]

  • 5 életmód-tanács a stroke megelőzésére

    A stroke egyetlen perc alatt megváltoztathatja az ember életét. Fő tünetei a hirtelen kialakuló beszédzavar, látásromlás vagy látásvesztés egy vagy […]

  • Magatartásproblémás kutyusok

    A kutyusok nagyon aranyosak és kedvesek, de sajnos, velük is előfordulnak olyan magatartási problémák, melyekkel kénytelenek vagyunk szembenézni, és megfelelően […]

  • Mennyit fogyhatunk afrikai mangó kivonattal?

    Az afrikai mangó (Irvingia gabonensis) Nyugat-Afrikában őshonos fa, mely ma már Közép- és Nyugat-Afrikában az egyik legjelentősebb termesztett növénnyé vált. […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.