A kutya ősének kiléte továbbra is rejtély marad

Pontosan honnan származik az ember legjobb barátja? Ez továbbra is rejtély marad. Az évezredeken át tartó keresztezések ugyanis megnehezítik a tudósok dolgát, hogy ráakadjanak a mai kutyák ősére. Ennek ellenére brit kutatók mégis megpróbálkoztak a kutya-ős felderítésével. Harmincöt különböző fajtájú kutya 1375 egyedének genetikai adatait vetették össze az ősi kutyákról eddig előkerült régészeti adatokkal.  Bár más genetikai kutatások arra utalnak, hogy a kutyák a szürke farkasok leszármazottai, a kutatók úgy találták, hogy a mai modern kutyafajtáknak genetikai értelemben kevés köze van ősi elődjéhez.

A szaluki, más néven perzsa agár genetikailag csak azért különbözik a többi fajtától, mert kimaradt a 19.század tenyésztéseiből

A kutya volt az első, ember által háziasított állat mintegy 15 ezer évvel ezelőtt. Ámbár igazi háziállatként mindössze 2000 éve tartjuk őket. És egészen az utóbbi évtizedekig sokkal inkább különféle feladatok elvégzésére használták és tartották az emberek a kutyákat, s nem házi kedvencként.

Bár egyes kutyafajtákat, úgy mint az akitát, az afgán agárt vagy a kínai shar-peit, a kutyaszakértők a kutyák őseihez sorolják, valójában ezek semmivel sem állnak közelebb a kutyák őseihez, mint bármely más, mai fajta.

A kutyák genetikai sokféleségét egyéb szempontok is befolyásolják, például az emberi migráció. A kutatók szerint olyan nagy események, mint a két világháború, szintén hatással voltak a kutyapopulációra.

A tanulmány vezető szerzője, Greger Larson, a Durham Egyetem Régészeti tanszékének evolúciós biológusa szerint, ironikus, hogy a kutyák kozmopolitizmusa párosulva mély történelmükkel, elhomályosítja eredetüket, és megnehezíti a tudósok számára, hogy felfedjék, hogyan is lett a kutyából az ember legjobb barátja. Olyan jelentős mennyiségű keresztezésen mentek keresztül a kutyafajták, hogy a tudomány nem képes nyomon követni a fejlődési útjukat, és visszatalálni az első kutyaőshöz.

Korábbi tanulmányokban, melyekben a perzsa agár vagy szaluki, a basenji és az ausztrál dingó fajtákat vizsgálták, úgy találták, hogy különböző a genetikai ujjlenyomatuk, ami bizonyítja ősi eredetüket.

Az új tanulmány szerint azonban az egyedi genetikai ujjlenyomat nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a fajták egyenes ági leszármazottai a kutyaősnek. Csak azért tűnnek genetikailag különbözőnek, mert földrajzilag elszigetelt térségekben fordultak elő, és kimaradtak a 19 századi kennel klubok nemesítési és tenyésztési törekvéseiből, melyek során az emberek létrehozták a ma ismert kutyafajtákat.

Ahogy a DNS-szekvenálás egyre gyorsabb és olcsóbb módszer lesz, a kutatók remélik, hogy idővel mélyebb betekintést nyerhetnek legjobb barátunk, a kutya evolúciójába. –forrás: VOA-Voice of America, fotó:sannse

Random Posts

  • A ganajtúró bogarak tisztítják a levegőt

    A tejtermelő gazdaságok és a nagyüzemi állattenyésztés az üvegházhatású gázok egyik legjelentősebb forrásai, különösen a metánnak, mely huszonegyszer erősebb üvegházhatású […]

  • Egy „laza” francia: Daniel Auteuil

    Daniel Auteuil neve hallatán talán nincsen olyan ember, aki ne tudná legalább egy filmjét felidézni a színésznek, amit a szívébe […]

  • Az internet veszélyei a gyerekekre

    A gyerekek rengeteg időt töltenek az internet virtuális világában. A közösségi oldalakon sokszor túl sok személyes adatot és információt szolgáltatnak […]

  • Egy évtized után még mindig tarol a Föld Órája

    A 2007-ben indult WWF kezdeményezés mára a világ legnagyobb önkéntes akciójává nőtt ki magát. Tavaly 178 ország vett részt a […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.