Galápagos óriás teknősei

A Galápagos-szigetek egyik legjellegzetesebb lakói az óriásteknősök, melyek nem csak termetükkel tűnnek ki, hanem életkorukkal is, ugyanis jócskán túlélhetik az embert. Tömegük akár a 270 kilogrammot is elérheti, a teknőjük 1,2 méteresre is nőhet, és megérhetik a 180. születésnapjukat is.

Magányos George, az egyik óriásteknős alfaj utolsó egyede volt, fotó: fotó: Mike Weston

A csendes-óceáni Galápagos-szigetek mintegy 1000 km-re, nyugatra fekszenek a dél-amerikai kontinenstől. A szigetcsoport mintegy 120 szigetből áll, közöttük a legnagyobbak Isabela, Santa Cruz, Fernandina, Santiago és San Cristobal. A vulkanikus eredetű szigetcsoporton egyedülálló állatvilág alakult ki az evolúció során.

Az endemikus állatvilágot hüllők és madarak alkotják, valamint gerinctelenek és néhány emlősfaj. A legjellegzetesebb lakók a teknősök, nem hiába a szigeteket is róluk nevezték el. A ’galapagos’ szó ugyanis a spanyol eredetű ‘galápago’ szóból ered, mely teknőst jelent. A Galápagosi óriásteknősnek tizenegy alfaja alakult ki, melyek a különböző szigeteken élnek, és valamennyi veszélyeztetettnek minősül.

Charles Darwin volt az első természettudós, aki megfigyelte ezeket az óriásteknősöket 1835-ben. Ezek a növényevő óriások főként kaktuszokkal és más tövises növényekkel táplálkoznak, melyeket fogak híján, állkapcsuk éles szarukávájával zúznak össze.

A szigetcsoportot nem Darwin fedezte fel, már jóval korábban ismert volt a tengerészek, és a bálnavadászok előtt. Az érintetlen paradicsomot, mint mindenütt máshol a világon, az ember érkezése csak megzavarta. A teknősök is áldozatokká váltak. A tengerészek nagyon kedvelték a húsukat, és a becslések szerint a szigetek felfedezése óta csaknem tízmillió teknőssel végeztek az emberek. A legnagyobb veszélyt, mint sok más őshonos faj esetében itt is az ember által betelepített, idegen fajok jelentették. 1832-ben fegyenctelepet hoztak létre az egyik szigeten, és az emberrel sok háziállat is megérkezett. A disznók és a patkányok a teknőstojásokat és a fiatal teknősöket dézsmálták, a kecskék pedig lerágták a teknősök elől a növényzetet/1/.

A szigetek csak 1968-ban kerültek védelem alá. A teknősök fennmaradását mesterséges szaporítással és neveléssel igyekeznek biztosítani.

Az egyik alfaj számára azonban a segítség már későn érkezett. A Chelonoidis nigra abingdonii utolsó példányát idén vesztettük el. A Magányos George-nak nevezett teknőst 2012. június 24-én holtan találták karámjában, Santa Cruz szigetén. Halálával a Pinta-szigeti teknősök örökre eltűntek. Korábban próbálták szaporítani más alfaj nőstényeivel, ám ezeket az erőfeszítéseket nem koronázta siker. George száz évet élt.- Források: 1.David Black: Animal Wonders of the World, VOA-Voice of America

 

Random Posts

  • Amy Brenneman két lábbal a földön jár

    Amy Brenneman nem az a tipikus hollywoodi díva. Miután az ’Amynek ítélve’ című sorozattal egy csapásra megnőtt a népszerűsége, édesanyja […]

  • Oxigénnel a szívinfarktus ellen

    Kutatások szerint a hiperbár oxigénterápia hatékonyan segíthet a legtöbb szívbetegség – így például a szívinfarktus – megelőzésében és leküzdésében. A […]

  • Több a kórokozó az okostelefonokon és a táblagépeken, mint a vécéülőkén

    Több a súlyos fertőzést okozó baktérium az okostelefonokon, a táblagépeken és a számítógépek billentyűzetén, mint az irodai vécék ülőkéjén – […]

  • Az őszi kikerics lehet egy új rákgyógyszer alapja

    A Nagy-Britanniában honos őszi kikerics (Colchicum autumnale) gyulladást csökkentő hatását már a korai gyógynövényregiszterekben feljegyezték. Ezt a hatást a colchicin […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.