A vámpír tintahalak az óceán mélyének szemételtakarítói

Nevük ellenére a vámpír tintahalak (Vampyroteuthis infernalis) korántsem az óceán mélyének vérszopó élősködői: egy új kutatás szerint ezek a titokzatos élőlények a tengerfenék szorgalmas szemételtakarítói.

    A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közölt eredmények szerint az állat hosszú, vékony tapogatóival gyűjti be a vízben úszó állati szövettörmelékeket, amelyeket aztán nyálkával összeragaszt, majd bekebelez. “Ez az első tanulmány a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának egy olyan tagjáról, amely nem vadászik élő zsákmányra” – húzta alá a vizsgálatban részt vevő Henk-Jan Hoving, az észak-kaliforniai Monterey-öböl Akvárium Kutatóintézetének a munkatársa.

    A nagyjából 30 centiméter hosszú vámpír tintahalak nagyon elterjedtek, ám mégis rendkívül titokzatos állatok: még az élettartamukat is homály fedi. Nevüket sötét színükről, vörös szemükről és a karjaik között feszülő, köpönyegszerű hártyájukról kapták. A tenger rejtélyes takarítóbrigádjának tagjai alig lélegeznek, remekül boldogulnak az óceán oxigénben legszegényebb övezeteiben.

    A vámpír tintahalak biolumineszcens élőlények, vagyis képesek fény kibocsátásra. Nyolc karjukon kívül két hosszú – a testméretük akár nyolcszorosát is elérő – ostorszerű tapogatójuk van, amelyekről a kutatók már régóta sejtették, hogy szerepet játszanak az állat táplálkozásában. A mostani tanulmány azonban az első, amely feltárja a csápok pontos működését – adta hírül a Yahoo amerikai hírportál.

    Hoving és kollégái laboratóriumi körülmények között figyeltek meg fogságban lévő példányokat, továbbá 24 órányi videoanyagot elemeztek az állatokról. A felvételek 1992 és 2012 között készültek a vámpír tintahalak természetes élőhelyének számító Monterey-öböl tengeralatti kanyonjában. A kutatók emellett néhány múzeumba kerülő példány emésztőszerveit is megvizsgálták. A fejlábúakra jellemző hal- és rákmaradványokkal ellentétben a vámpír tintahalak gyomrában nyállal összeragasztott halpetékre, rákcsápokra, szemekre, lábakra, lárvákra és azok ürülékére bukkantak.

    A tintahal anatómiai vizsgálatából kiderült, hogy szívókorongjai nem szívnak, hanem nyálat termelnek. A kutatók eredményei és a videofelvételek tanúsága szerint az állat úgy táplálékozik, hogy először kinyújtja tapogatóját, amelynek ragadós szőrzettel borított végén megtapadnak a törmelékek. Ezután közel húzza magához a táplálékot, “rákeni” a szívókákkal borított karjára, amely beburkolja azt nyállal. Ujjszerű nyúlványaival pedig a szájához görgeti a falatot.

    Ez a passzív táplálkozási mód lehetővé teszi a számára, hogy alacsony-oxigénszintű övezetekben éljen. Hoving szerint az állatnak emellett rendkívül lassú az anyagcseréje, és légző rendszerében olyan fehérje található, amely erősen megtapad az oxigénmolekulákon.-forrás: MTIKép: © Citron / CC-BY-SA-3.0

Random Posts

  • Már néhány korty vörösbor is befolyásolhatja a szívműködést

    Temérdek tapasztalat és sok tudományos megfigyelés adatai gyűltek össze a mérsékelt- és nagyfokú alkoholfogyasztás egészségügyi hatásaival kapcsolatban, de kis mennyiségű […]

  • Mit nem ehet a kutyusunk?

    Nehéz ellenállni az ennivalót kérő kedves kutyaszemeknek, a legtöbb gazdi ezt nem is tudja megtenni, és bármivel megkínálja kedvencét, amit […]

  • Colin Firth-nek nem hiányzott az Oscar

    Az 50 esztendős angol színész idén ’A király beszéde’ című filmért elnyerte első arany szobrocskáját, bár állítása szerint, a díjak […]

  • A klímaváltozás miatt egyre messzebbre terjednek a kártevők

    Az éghajlatváltozás elősegíti a mezőgazdasági termények kártevőinek és betegségeinek elszaporodását az egész világon – állítja egy friss kutatás.     Az Essexi […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.