A vámpír tintahalak az óceán mélyének szemételtakarítói

Nevük ellenére a vámpír tintahalak (Vampyroteuthis infernalis) korántsem az óceán mélyének vérszopó élősködői: egy új kutatás szerint ezek a titokzatos élőlények a tengerfenék szorgalmas szemételtakarítói.

    A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közölt eredmények szerint az állat hosszú, vékony tapogatóival gyűjti be a vízben úszó állati szövettörmelékeket, amelyeket aztán nyálkával összeragaszt, majd bekebelez. “Ez az első tanulmány a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának egy olyan tagjáról, amely nem vadászik élő zsákmányra” – húzta alá a vizsgálatban részt vevő Henk-Jan Hoving, az észak-kaliforniai Monterey-öböl Akvárium Kutatóintézetének a munkatársa.

    A nagyjából 30 centiméter hosszú vámpír tintahalak nagyon elterjedtek, ám mégis rendkívül titokzatos állatok: még az élettartamukat is homály fedi. Nevüket sötét színükről, vörös szemükről és a karjaik között feszülő, köpönyegszerű hártyájukról kapták. A tenger rejtélyes takarítóbrigádjának tagjai alig lélegeznek, remekül boldogulnak az óceán oxigénben legszegényebb övezeteiben.

    A vámpír tintahalak biolumineszcens élőlények, vagyis képesek fény kibocsátásra. Nyolc karjukon kívül két hosszú – a testméretük akár nyolcszorosát is elérő – ostorszerű tapogatójuk van, amelyekről a kutatók már régóta sejtették, hogy szerepet játszanak az állat táplálkozásában. A mostani tanulmány azonban az első, amely feltárja a csápok pontos működését – adta hírül a Yahoo amerikai hírportál.

    Hoving és kollégái laboratóriumi körülmények között figyeltek meg fogságban lévő példányokat, továbbá 24 órányi videoanyagot elemeztek az állatokról. A felvételek 1992 és 2012 között készültek a vámpír tintahalak természetes élőhelyének számító Monterey-öböl tengeralatti kanyonjában. A kutatók emellett néhány múzeumba kerülő példány emésztőszerveit is megvizsgálták. A fejlábúakra jellemző hal- és rákmaradványokkal ellentétben a vámpír tintahalak gyomrában nyállal összeragasztott halpetékre, rákcsápokra, szemekre, lábakra, lárvákra és azok ürülékére bukkantak.

    A tintahal anatómiai vizsgálatából kiderült, hogy szívókorongjai nem szívnak, hanem nyálat termelnek. A kutatók eredményei és a videofelvételek tanúsága szerint az állat úgy táplálékozik, hogy először kinyújtja tapogatóját, amelynek ragadós szőrzettel borított végén megtapadnak a törmelékek. Ezután közel húzza magához a táplálékot, “rákeni” a szívókákkal borított karjára, amely beburkolja azt nyállal. Ujjszerű nyúlványaival pedig a szájához görgeti a falatot.

    Ez a passzív táplálkozási mód lehetővé teszi a számára, hogy alacsony-oxigénszintű övezetekben éljen. Hoving szerint az állatnak emellett rendkívül lassú az anyagcseréje, és légző rendszerében olyan fehérje található, amely erősen megtapad az oxigénmolekulákon.-forrás: MTIKép: © Citron / CC-BY-SA-3.0

Random Posts

  • Nyusziból is válhat kis kedvenc

    Angliában nagy hagyományai vannak a nyuszitartásnak, még a menhelyeken is találunk sok olyan tapsifülest, aki gazdira vár. Hazánkban is sokan […]

  • Brüsszel a behurcolt fajok miatt aggódik

    A behurcolt fajoktól félti az Európai Bizottság a kontinens biodiverzitását – derül ki a testület szeptember 9-én kiadott közleményéből. A […]

  • Legendának nevezte Overdose-t a világ legjobb zsokéja

    Legendának nevezte Overdose-t Frankie Dettori, az eredményei alapján a világ legjobbjának tartott zsoké, akivel a nyeregben vasárnap a magyar versenyló […]

  • Háromszor több sót eszünk, mint amennyit kellene

    A magyar gyerekek akár négyszer, míg a felnőttek háromszor több sót esznek meg a napi ajánlott mennyiségnél, álltja az ÁNTSZ. Ez […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.