A denevérek hatalmas ökológiai és gazdasági jelentőséggel bírnak!

A denevéreknek nem csak ökológiai, hanem gazdasági hasznuk is van. Sőt, még a technológia fejlődéséhez is nagyban hozzájárulnak. Az éjszaka ezen bőrszárnyú teremtményeinek látványa sokakban kelt rémületet. A falon fejjel lefelé lógó denevérek, vagy az alkonyatkor a barlangból kirepülő csapat kísértetiesen hat azokra, akik ezeket a kis állatokat kevéssé ismerik. Pedig a denevérek nagyon is szeretetre és megbecsülésre méltók, és nincsen okunk félni tőlük. A közhiedelemmel ellentétben a denevérek nem támadják meg az embereket, és nem repülnek a fejünkre, hogy ott aztán belegabalyodjanak a hajunkba.

Virginiai nagyfülű denevér

A legtöbb ember nincsen tudatában annak, hogy ezek a sajátságos kinézetű repülő emlősök milyen jelentős mértékben járulnak hozzá a környezetvédelemhez, a gazdasághoz, de még a legújabb technológiák kifejlesztéséhez is.

A denevérek Földünk összes kontinensén előfordulnak a sarkvidékek kivételével, nélkülözhetetlen tagjai az ökoszisztémáknak, úgy a sivatagokban, mint az esőerdőkben. Fontos szerepük van a biológiai sokféleség fenntartásában és az életközösségek egészségének biztosításában.

Mint rovarevők hatalmas mennyiségű ízeltlábút fogyasztanak el, egyetlen éjszaka alatt akár a saját testtömegükkel megegyező mennyiségben. Ezen túl fontos szerepük van a növények beporzásában, és a magvak terjesztésében. Több száz növényfaj szaporodását és fennmaradását segítik ezáltal, többek között olyan kaktuszokét, melyek csak éjjel nyitják ki virágjaikat, amikor a denevérek aktívak.

Beporzó tevékenységük gazdasági jelentőséggel is bír, hiszen értékes kultúrnövények termesztésében is döntő szerephez jutnak. A banán, a mangó és a guava nevű gyümölcs beporzásában is nélkülözhetetlenek. És minthogy sok kártevő rovart is elfogyasztanak, segítik a gazdálkodók munkáját abban, hogy kevesebb mesterséges rovarirtó szert kelljen használniuk. Egy 2011-es tanulmány, mely a Science című folyóiratban jelent meg, számszerűsítette is hasznukat. E szerint a denevéreknek köszönhetően csak az Egyesült Államokban a peszticidekre fordított kiadást évente 22,9 milliárd dollárral csökkentik! Egy másik jelentés szerint Texas déli és középső területein nyolc gyapottermesztő megyében a denevérek rovarirtó tevékenysége 741 ezer dollárt ér!

A tudományos fejlődés számára is jelentős „ihlető” források, hiszen nagyrészt nekik köszönhetjük a víz alatti radar, a szonár és az ultrahang kifejlesztését is. A denevérek által használt hanghullám, az ultrahang adta az ötletet ezeknek a vívmányoknak a feltalálásához. Az általuk kibocsátott ultrahang a denevéreket a tájékozódásban segíti, mert érzékelik, amint  a hanghullámok visszaverődnek az útjukba kerülő akadályokról és rovarokról. Ez nem csak a zsákmányszerzésben fontos, hanem abban is, hogy gyors röptük közben ne ütközzenek fáknak, épületeknek vagy szikláknak. A denevér képes érzékelni, hogy mekkora a távolság közte és az útjába kerülő tárgy között, sőt még a tárgy alakját és nagyságát is képes meghatározni, ezáltal egy háromdimenziós kép alakul ki előtte a környezetéről.

Egy másik jellegzetes vonásuk egy jövőbeni találmányhoz adhat ötletet. A denevérek ugyanis az egyetlen emlősök, melyek saját erejükből képesek aktív repülésre. Méghozzá nem is akárhogyan. Bámulatos repertoárjuk között van például, hogy mindössze három szárnycsapással képesek repülési irányukat 180 fokban megváltoztatni úgy, hogy közben nem billenek ki a repülési ritmusukból.

Egyedülálló repülési képességeiket – melyek sem a rovarokéhoz, sem a madarakéhoz nem hasonló – folyamatosan vizsgálják, többek között azért, hogy a jövőben még hatékonyabban manőverezhető repülőgépek megalkotásához járuljanak hozzá.

Fehér orr szindrómás kis barna denevér

Ezeknek a nagy jelentőségű élőlényeknek azonban egy új, halálos betegséggel kell napjainkban megbirkózniuk. A gombák okozta fehér orr szindrómát először 2006 telén észlelték az Egyesült Államokban, egy New York-i barlangban. A gomba a téli álmot alvó állatokat támadja meg, a száj körül, a szárnyakon és egyéb testrészeken okoz bőrelváltozásokat. A gombás fertőzés károsítja az állatok folyadékpótlását, az elektrolit-egyensúlyt, a vérkeringést, és a hőmérséklet-szabályozást, s emiatt a denevérek éhen halnak vagy kiszáradnak. A fertőzés az állatok viselkedését is befolyásolja, vagy túl korán vagy egyáltalán nem ébrednek fel a hibernált állapotból.

2006 óta a betegség folyamatosan terjed, elérte Észak-Amerika középső részét, és Kanadát is. Eddig több mint öt millió denevér halálát okozta, egyes régiókban bizonyos denevérfajok 95 százaléka tűnt el. Mivel a betegség jelenleg nem gyógyítható, és nem kezelhető, a tudósok szerint szinte bizonyos, hogy egyes denevérfajok kihalását fogja okozni.

Ismeretes, hogy a fehér orr szindróma már azelőtt létezett Európában, hogy Észak-Amerikában megjelent volna. Ám Európában nem öli meg a denevéreket. A tudósok úgy vélik, ennek az az oka, hogy az európai fajok genetikailag védettek a betegséggel szemben. Az a New York-i barlang, ahol a betegség először ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban, egy népszerű turisztikai célpont, s több mint valószínű, hogy európai barlangászok hozták magukkal a gombás fertőzést felszereléseikkel.

A jelenlegi ismeretek szerint a betegség hat észak-amerikai denevérfajt érint, melyek közül négy érzékenyebb a kórra. Egy legújabb kutatás szerint a halálozási arányt a denevérek szociális viselkedése is befolyásolhatja. A tanulmány szerint, ahogy  a fertőzött telepek mérete zsugorodik, úgy stabilizálódik a halálozási arány is, ellenben a szoros csoportokban hibernálódott denevéreknél ez a jelenség nem figyelhető meg.

A denevérek sűrű csoportokban, szorosan összebújva szoktak hibernálódni, de egyes fajoknál megfigyelték, hogy a betegség megjelenése óta kerülik a társaságot, és egyesével alusszák téli álmukat, így ők talán elkerülhetik a kihalást, ám bizonyos fajok továbbra is sűrű „fürtökben” térnek nyugovóra, így náluk nagyon kicsi az esély a megmenekülésre. Előbbire példa a kis barna denevér, utóbbira az indianai denevér.

Szintén megóvhatja a denevérek egy részét, hogy néhány faj bőrén olyan baktériumok élnek, melyek gombaellenes tulajdonsággal rendelkeznek. A kutatók azt is vizsgálják, hogy vajon a barlangok mikroklímája – a hideg, a meleg, a nedves vagy a száraz környezet – befolyásolja-e és ha igen, hogyan a betegség terjedését.

Mivel a fehér-orr szindróma egy új, gyorsan terjedő betegség, a tudósok egyelőre nem tudják felmérni az eddigi adatok alapján, hogy a denevérek számának hanyatlása milyen következménnyel fog járni az ökoszisztémára. Ráadásul sajnos más tényezők is fenyegetik a denevéreket: a rovarirtó szerek használata, az élőhelyük szűkülése, és vadászatuk is, ugyanis egyes területeken a húsukért ölik őket. Ezen kívül a szélerőmű-parkok növekvő száma is egyre több denevér halálát okozzák az elmúlt években. – forrás: NSF-National Science Foundation, 2012. november

Random Posts

  • Maca: az elme és a test serkentője

    A maca (Lepidium meyenii) egy perui növény, mely az Andokban több mint 4000 méter magasságban terem. Az Andokban élő bennszülött […]

  • Jennifer Ehlét nem lehet beskatulyázni

    Jennifer Ehle valószínűleg legismertebb szerepe Elizabeth Bennet megformálása az 1995-ben készült ’Büszkeség és balítélet’ című sorozatban. A film sikere ellenére […]

  • Jó tanácsok a futás szerelmeseinek

    A futás az egyik legkedveltebb mozgásforma, sokan választják testük karbantartására, hiszen nagyon egyszerűnek tűnik: csak felvesszük a futócipőt, és már […]

  • Hogyan védik egészségünket a bennünk élő baktériumok?

    Mindannyiunk bőrén, nyálkahártyáján és emésztőrendszerében élnek parányi méretű élő szervezetek. Csak néhány közöttük a kórokozó, a legtöbbjük nem csak hogy […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.