A biodiverzitás egyfajta védelmet jelent a betegségekkel szemben

Sáskabéka, fotó: Jim Conrad
Álsáskabéka (Pseudacris regilla), fotó: Jim Conrad

Egy új tanulmány tovább erősíti azt az elméletet, miszerint minél nagyobb a biológiai sokféleség az egyes ökoszisztémákban, annál nagyobb védelmet jelent a különféle betegségekkel szemben, beleértve azokat is, melyek az emberre is hatással lehetnek.

Minél több emlősfaj él egy adott területen, annál kisebb például a Lyme-kór kockázata, és minél fajgazdagabban fordulnak elő madarak egy élőhelyen, ott annál lassabban terjed a nyugat-nílusi vírus.

A tanulmány vezető szerzője, Pieter Johnson, a Colorado Boulder  Egyetem ökológusa és evolúciós biológusa szerint egyre fontosabbá válik, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy a biodiverzitás hogyan befolyásolja az állatokat és embereket érintő fertőző betegségek kockázatát.

A kutatók számára már korábban sem volt könnyű feladat olyan átfogó tanulmányok megtervezése, melyek rávilágíthatnak egy komplex ökoszisztémában arra, hogy a fajok száma és a fertőző betegségek terjedése között milyen kapcsolat van. Ezeknek az összefüggéseknek a pontos tesztelése a legtöbb élő rendszerben nehézkesnek bizonyult. Az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy az élő szervezetek olyan nagy számban vannak jelen egy-egy területen, ami igen megnehezíti a tőlük való mintavételt.

Az új tanulmány azzal küzdötte le ezt a kihívást, hogy egy kisebb, könnyebben mintavételezhető ökoszisztémát állított a vizsgálat középpontjába.

Pieter Johnson és kollégái több száz tavat kerestek fel Kaliforniában, és feljegyezték az ott élő kétéltűeket, valamint azoknak a csigáknak a számát, melyek a Ribeiroia ondatrae nevű kórokozóval fertőzöttek. A csiga a parazita köztesgazdája. Ez a parazita a laposférgek törzsén belül a szívóférgek más néven mételyek osztályába tartozik, és a kétéltűek végtagjának fejlődési rendellenességeiért – hiányzó, hibás vagy extra lábak kialakulásáért – tehető felelőssé.

biodiversity_disease6_fDaveHerasimtschukfreshwaters
Leopárdbéka a kórokozó által okozott deformált lábakkal, fotó: Dave Herasimtschuk – Freshwaters/NSF

A kutatók laboratóriumi vizsgálatokkal támasztották alá a terepi megfigyeléseket. Mesterségesen létrehoztak olyan tó-másolatokat, melyekben az ebihalakat különféle kórokozóknak tették ki. Minden kísérlet ugyanarra az eredményre jutott: minél nagyobb volt a fajgazdagság a kétéltűek között, annál kevesebb kétéltű fertőződött meg, és született deformált lábakkal. Azokban a tavakban például, ahol vagy fél tucat kétéltű faj fordult elő, a fertőzések továbbterjedése 78 százalékkal kisebb mértékű volt azokhoz a tavakhoz képest, ahol csupán csak egy kétéltűfaj élt. A fertőzés csökkenése valószínűleg azzal is magyarázható, hogy a betegségre az elsőként megjelenő faj a legfogékonyabb, a későbbiekben betelepülők már kevésbé.

A kutatók megállapították, hogy azokban a tavakban ahol csak egy kétéltűfaj volt jelen, az szinte kivétel nélkül mindig a Pseudacris regilla nevű álsáskabéka volt, mely jellemzően gyorsan szaporodik, és hamar képes benépesíteni a rendelkezésére álló vizes élőhelyeket. Ám ez a faj egyúttal különösen érzékeny a fertőzésekre, és a kórokozó okozta végtag deformitásokra. Eközben a kaliforniai tigris szalamandra, mely jellemzően a tavat benépesítő utolsó fajok között van, a leginkább ellenálló a betegséggel szemben.

tigris zsalmanbdra, fotó. John Clecker
Kaliforniai tigris szalamandra, fotó: John Clecker

Egy fajgazdagabb tóban a kórokozók sokkal nagyobb valószínűséggel találkoznak olyan állatokkal, melyek ellenállnak a fertőzésnek, ezáltal csökken  a  kórokozó átadásának mértéke a csigák és a kétéltűek között.

Pieter szerint a tanulmány eredménye nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ha a biodiverzitás nő, akkor az feltétlenül csökkenti a betegség előfordulását, hiszen egyéb tényezők is befolyásolják a betegség terjedését. Például ha egy adott évben robbanásszerűen megnő a nyugat-nílusi vírust terjesztő szúnyogok száma, a betegség kockázata annak ellenére is megnő, hogy a kórokozót hordozó madarak nagy fajgazdagságban vannak jelen az adott élőhelyen. Ha a fertőzés kockázata magas, akkor a betegség kialakulása is jelentős mértékű lehet, ugyanakkor a biodiverzitás képes csökkenteni a betegség átadásának sikerességét.

A tanulmány a Nature című folyóiratban jelent meg.-forrás: NSF-National Science Foundation, 2013. február  

 

  • A menopauza előtti depresszió súlyosbítja a csontritkulást

    A nőket jobban fenyegeti a csontritkulás veszélye, mint a férfiakat. Csonttömegük eleve kisebb, mint a férfiaké, a menopauza után pedig […]

  • Az intelligencia nem az agy méretétől függ

    A természetben az emberi agy egyedülálló képességekkel rendelkezik, általa olyan tudásra tettünk szert, mellyel egyetlen más földi élőlény sem rendelkezik. […]

  • Petíció: Egymillió aláírást az elefántokért!

    Thaiföld szent állata az elefánt, az országban mégsem ütközik törvénybe a háziasított elefántoktól származó elefántcsonttal folytatott kereskedelem. A hatalmas kereslet […]

  • Meddig „függhetnek” még a kékkagylók a parti sziklákon?

    Az ehető kékkagyló (Mytilus edulis) az egyik legelterjedtebb tengeri kagyló. Az Atlanti-óceán európai és észak-amerikai, valamint a Csendes-óceán partvidékén él. […]