Rosszcsont kölykök

Ki tud ellenállni az aranyos bájos kis kutyakölyköknek, még ha éktelenül sokat rosszalkodnak is?

köly

Az ember legszívesebben naphosszat csak kényeztetné őket, és mindent megengedne nekik. Sokan nem is szólnak rájuk, vagy legalábbis nem túlságosan komolyan, ha széttépik az újságpapírt, megrágják a papucsot, felugrálnak a heverőre, széthordják az ételüket, mindenkire felugrálnak, és mellesleg teljes uralmuk alatt tartják a lakást és a gazdáikat is. Pedig ha az ilyen rosszcsontokat nem tanítjuk meg még kiskorukban a megfelelő viselkedésre, akkor felnőttként is éppen úgy fognak viselkedni, mint kölyökként. Márpedig különösen egy nagytestű kutya esetében nem lesz túl kellemes, ha negyven kilósan puszta szeretetből és lelkesedésből minden nap ránk ugrik, és feldönt minket.

Az ilyen elkényeztetett kutyusok gazdái általában keveset értenek a kutyaneveléshez, egyszerűen imádják kedvencüket, és mindent meg szeretnének adni és engedni számukra, hogy az semmiben se szenvedjen hiányt, és boldog életet éljen. Ezzel nincs is semmi baj, a szeretet nagyon fontos a kutya-ember kapcsolatban, és természetes, hogy a legtöbb ember igazi családtagként tekint kedvencére. De fegyelmezni a legaranyosabb kölyköket is kell. A leszidás a helytelen viselkedésért,  a tanítás fontos része kell legyen a kutyus kölyökkori éveinek, akárcsak a gyerekeknél. És ezzel nem csak a harmonikus együttélésnek, hanem kutyusunknak is jót teszünk, mert sokkal nyugodtabb felnőtt válik belőle, és nem fog hisztizni, ha az imádott gazdija egyedül hagyja, vagy ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Ráadásul a kutyatársak is megérzik az ilyen állaton, hogy el van kényeztetve, és általában nem kedvelik, és nem is barátkoznak vele, sőt, hajlamosak „megkapni”, morogni rá.

A kutya saját biztonsága érdekében is fontos, hogy fegyelmezettségre tanítsuk, hogy az utcán ne szaladjon el mellőlünk, és hívásunkra azonnal visszajöjjön hozzánk. Társas kapcsolatainkra is negatívan hathat, ha imádott kedvencünk a legnagyobb természetességgel beugrik az ágyba, ráugrál a vendégekre, nyalogatni akarja őket, vagy még rosszabb: csak úgy játékból harapdálni.

Előbb-utóbb kénytelenek leszünk rászánni magunkat kedvencünk megnevelésére, és jobb, ha erre még kölyökkorában kerül sor. Ha mi magunk nem vagyunk rá képesek, szerezzünk be egy jó könyvet, ahonnan tanácsokat kaphatunk, vagy menjünk kutyaiskolába.

Kedvencünket továbbra is imádhatjuk, nem az a cél, hogy féljen tőlünk és megrontsuk kapcsolatunkat. Nem a fenyítés vagy a megfélemlítés, hanem a tanítás eszközével kell belőle jó „gyereket” nevelni.-fotók: D. Carlton, Jesper Baerentzen, Jacqueline Schacht

 

  • Az ősi Alföld fennmaradt darabja – ritka növényekkel és különleges állatokkal

    Harminc éve, 1982-ben jött létre a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, amely az ősi Alföld egyetlen fennmaradt darabját őrzi. A hatalmas, Záhonytól […]

  • Előzzük meg a cukorbetegség kialakulását!

    Bár a 2-es típusú cukorbetegség az egész világon egyre gyakrabban fordul elő, ebbe nem kell beletörődnünk. Sosem késő a minimálisra […]

  • Minek köszönheti Sandra Bullock a remek formáját?

    Mintha csak tegnap lett volna, mikor a színésznőt az ’Aludj csak én álmodom’ című vígjátékban láthattuk. Ki hinné, hogy azóta […]

  • Angiogenezist gátló gyógynövények

    Az angiogenezis, magyarul véredényképződés egy életfontosságú folyamat, mely alapvetően fontos a test növekedésében, fejlődésében, és a sebek gyógyulásában. Ugyanakkor a […]