Rosszcsont kölykök

Ki tud ellenállni az aranyos bájos kis kutyakölyköknek, még ha éktelenül sokat rosszalkodnak is?

köly

Az ember legszívesebben naphosszat csak kényeztetné őket, és mindent megengedne nekik. Sokan nem is szólnak rájuk, vagy legalábbis nem túlságosan komolyan, ha széttépik az újságpapírt, megrágják a papucsot, felugrálnak a heverőre, széthordják az ételüket, mindenkire felugrálnak, és mellesleg teljes uralmuk alatt tartják a lakást és a gazdáikat is. Pedig ha az ilyen rosszcsontokat nem tanítjuk meg még kiskorukban a megfelelő viselkedésre, akkor felnőttként is éppen úgy fognak viselkedni, mint kölyökként. Márpedig különösen egy nagytestű kutya esetében nem lesz túl kellemes, ha negyven kilósan puszta szeretetből és lelkesedésből minden nap ránk ugrik, és feldönt minket.

Az ilyen elkényeztetett kutyusok gazdái általában keveset értenek a kutyaneveléshez, egyszerűen imádják kedvencüket, és mindent meg szeretnének adni és engedni számukra, hogy az semmiben se szenvedjen hiányt, és boldog életet éljen. Ezzel nincs is semmi baj, a szeretet nagyon fontos a kutya-ember kapcsolatban, és természetes, hogy a legtöbb ember igazi családtagként tekint kedvencére. De fegyelmezni a legaranyosabb kölyköket is kell. A leszidás a helytelen viselkedésért,  a tanítás fontos része kell legyen a kutyus kölyökkori éveinek, akárcsak a gyerekeknél. És ezzel nem csak a harmonikus együttélésnek, hanem kutyusunknak is jót teszünk, mert sokkal nyugodtabb felnőtt válik belőle, és nem fog hisztizni, ha az imádott gazdija egyedül hagyja, vagy ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Ráadásul a kutyatársak is megérzik az ilyen állaton, hogy el van kényeztetve, és általában nem kedvelik, és nem is barátkoznak vele, sőt, hajlamosak „megkapni”, morogni rá.

A kutya saját biztonsága érdekében is fontos, hogy fegyelmezettségre tanítsuk, hogy az utcán ne szaladjon el mellőlünk, és hívásunkra azonnal visszajöjjön hozzánk. Társas kapcsolatainkra is negatívan hathat, ha imádott kedvencünk a legnagyobb természetességgel beugrik az ágyba, ráugrál a vendégekre, nyalogatni akarja őket, vagy még rosszabb: csak úgy játékból harapdálni.

Előbb-utóbb kénytelenek leszünk rászánni magunkat kedvencünk megnevelésére, és jobb, ha erre még kölyökkorában kerül sor. Ha mi magunk nem vagyunk rá képesek, szerezzünk be egy jó könyvet, ahonnan tanácsokat kaphatunk, vagy menjünk kutyaiskolába.

Kedvencünket továbbra is imádhatjuk, nem az a cél, hogy féljen tőlünk és megrontsuk kapcsolatunkat. Nem a fenyítés vagy a megfélemlítés, hanem a tanítás eszközével kell belőle jó „gyereket” nevelni.-fotók: D. Carlton, Jesper Baerentzen, Jacqueline Schacht

 

Random Posts

  • Ana Layevska, egy orosz vérű latin nő

    Beszél oroszul, spanyolul és angolul. Orosz szülők egyetlen gyermekeként született 1982-ben, kilenéves volt, mikor a család Mexikóba költözött. Bár a […]

  • Emiatt emelkedhetett az újszülött delfinek halálozási aránya

    A delfinek születés körüli halálozási aránya a Mexikói-öbölben valószínűleg a 2010-ben történt olajkatasztrófa miatt emelkedett meg egy új tanulmány szerint. […]

  • A passzív dohányzás a lányokra még károsabb

    A dohányfüst belélegzése csökkenti a lányok vérében a HDL, azaz a jó koleszterin szintjét, állapította meg egy új ausztrál tanulmány. […]

  • Hogyan előzzük meg, hogy a kutya a gyerekre támadjon?

    A kutya az ember, a család és a gyerek legjobb barátja. Mégis, leggyakrabban a kisebb gyerekeket éri kutyatámadás. A kutya […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.