Olvadó világunk

2011 augusztusában egy akkora jégdarab szakadt le Grönland északnyugati partján, és sodródott ki a tengerre, amire 1962 óta nem volt példa. A  közel 259 négyzetkilométer nagyságú jégdarab négyszer akkora volt, mint Manhattan. Ez az esemény is jelezte, hogy Grönland fagyott tája jelentős változásokon megy keresztül.

Grönland, fotó: Christine Zenino

Jéghegyek maguktól is le szoktak válni, de ez esetben a szokatlan méret összefüggésben állhatott a globális felmelegedéssel, és ez komolyan aggasztotta, és aggasztja a mai napig is a tudósokat.

A gleccserek, és a sarki jég olvadása széles körben elterjedt jelenséggé vált. Bár vannak helyi eltérések, és van néhány kivétel a tendencia alól, de általánosságban kijelenthető, hogy a Föld melegszik, és ezzel párhuzamosan a szárazföldi gleccserek és a jégtakarók olvadnak a legtöbb régióban.

A jégtakaró visszahúzódása a klímaváltozás leglátványosabb megnyilvánulása. A gleccserek, a jégtakarók és az időszakos hósapkák azonban egy rendkívül bonyolult éghajlati rendszer részei, melynek sok eleme még ma is ismeretlen. A tudósok csak a közelmúltban kezdték el a gyűjtött adatok alapján modellezni a folyamatokat, hogy segítségükkel a jövőbeli történéseket megpróbálják felvázolni, de még mindig nagy a bizonytalanság.

A szkeptikusok véleménye, miszerint a felmelegedést nem az emberi tevékenység okozza, megdőlni látszik. Ma a tudomány állásfoglalása egyértelmű ebben a kérdésben: az antropogén üvegházhatású gázok kibocsátása tovább fogja gyorsítani a felmelegedést. A globális átlaghőmérséklet 1906 és 2005 között 0,74 °C-kal emelkedett, az északi félteke hőmérsékletváltozása az elmúlt hatvan évben pedig a legnagyobb mértékű, ami  1300 év óta tapasztalható.

Egyes tudósok attól tartanak, hogy ha a melegedés folytatódik, a globális jégtakaró olvadása katasztrofális következményekkel járhat.

Az ENSZ szerint a tengerszint emelkedés átlaga 1993 és 2003 között 0,254 cm volt évente, ami kétszer olyan gyors, mint amit egy hosszabb periódusban, 1961 és 2003 között mértek. További drasztikus melegedés emberek millióit érintené. A század végéig prognosztizált emelkedés várhatóan 1,778 és 60,96 cmközötti lehet. Ez igen tág határ, és remélhetőleg nem a nagyobb mértékű valósul meg. Ugyanis egy több 60 centiméteres vízszintemelkedés csaknem 26 ezer négyzetkilométernyi területet tüntetne el az amerikai partvidékből, megsemmisítené az alacsonyan fekvő mocsarakat és vizes élőhelyeket, sós vízzel szennyeződnének az édesvízkészletet rejtő víztartó rétegek. Ha a következő század végére jósolt csaknem 91,5 cm-es emelkedés is bekövetkezne, akkor a víz szerte a világon elárasztaná a tengerparti városokat.

Az Északi-sarkon a leggyorsabb a hőmérsékletemelkedés, kétszer akkora, mint a globális átlag. Grönland nyugati partjainál a tenger már 1990 óta melegszik, ugyanekkor dokumentálták a tudósok a jég vékonyodását, a sziget gleccsereinek és a belső jégtakaró olvadását, mely becslések szerint a világ édesvíz készletének 8-10 százalékát tartalmazza. Ha a grönlandi jégtakaró tovább olvad, akkor ez a vízmennyisség a tengerbe jutva a tengerszint akár hét métert is emelkedne, ami elég volna ahhoz, hogy Los Angeles és London is víz alá kerüljön. A sarkvidéki gyorsabb melegedés az ún. albedo jelenségével is magyarázható a tudósok szerint. Míg a fehér jégtakaró visszaveri a fényt az űrbe, addig az olvadás során az olvadt jég helyét a sötét óceáni vízfelszín veszi át, ami elnyeli a napfényt. Az óceán megtartja a meleget, és visszajuttatja a légkörbe. Ez egy ördögi kör: minél jobban olvad a jég, annál jobban melegszik az óceán, és annál jobban emelkedik a légköri hőmérséklet.

A műholdas felvételek egyértelműen megmutatják a következményt: az északi sarki jég területe 1979 óta évtizedenként mintegy 9 százalékkal csökkent. 1979-ben még 7,77 millió négyzetkilométert fedett a tengeri jég, 2010-ben már csupán 4,66 millió négyzetkilométernyi volt a Jeges-tengeri jégtakaró.

Az Antarktiszon a nyári olvadékvíz jelenleg nem okoz nagyobb gondot, mert a jégtakaró nagy része egész évben fagyott marad, bár az olvadás területenként igen eltérő. Kelet-Antarktisz jégtakarója bolygónk legnagyobb jégtömege, és ha az felolvadna, az elegendő lenne, hogy a tenger vízszintje csaknem 61 métert emelkedjen!

Senki nem tudja megmondani, hogy a globális tengerszint emelkedés milyen mértékű lesz az elkövetkező évtizedekben, és hány ember életére lesz közvetlen hatással, bár a part mentén és szigeteken élő közösségeknek nehezebb lesz szembenézni a változással. A jég olvadása miatti árvizek már ma is érintenek egyes közösségeket, illetve a gleccsertavak, melyek egyik évről a másikra megjelennek, majd eltűnnek. 2006 márciusában Peruban egy lavina zuhant egy ilyen tóba, ami egy mini-cunamit idézett elő, és elárasztotta az egész völgyet. Ellenkező problémát válthat ki az olvadás. Ha az Andok gleccserei eltűnnek, Peru lakosságának jelentős vízhiánnyal kell szembesülnie. A jelenség már ma is tapasztalható, és nem csak Peruban, hanem az Egyesült Államok délnyugati részein is a lakosság az olvadékvízre támaszkodik nyáron a kevés csapadék miatt, hogy kielégítse vízigényét. Ázsiában is nagy lehet a baj, ha ugyanis a Himalája gleccserei visszahúzódnak, akkor az 1,3 milliárd ember életét fogja befolyásolni, a Gangesz, az Indus, és más folyók India északi síkságain időszakossá válhatnak.

A globális éghajlatváltozás következményei a regionális sajátságoknak megfelelően különböző módon nyilvánulhatnak meg, ezért olyan bizonytalanok az előrejelzések. Csak annyi bizonyos, hogy ha globálisan nézzük a Földet, akkor az látható, hogy a jégtakarók mindenütt visszaszorulóban vannak, és ezzel egy időben növekszik a föld, a levegő és az óceánok hőmérséklete.forrás: Schmidt CW 2011. Out of Equilibrium? The World’s Changing Ice Cover. Environ Health Perspect 119:a20-a28. http://dx.doi.org/10.1289/ehp.119-a20

Random Posts

  • Hogyan vigyázzunk egészségünkre a nagy hidegben?

    A hőmérséklet változása, illetve a tartós hideg jelentősen megterheli szervezetünket. A hideg negatív hatásait megelőzhetjük megfelelő öltözködéssel, meleg ételek és […]

  • A méz jótékony hatásai

    A mézet, mint egészségünk egyik fontos támogatóját régóta ismerjük, megbízható házi szerként alkalmazzuk meghűléses betegségeink során, ám a mézhez nem […]

  • A tavalyi volt a legmelegebb év

    A hosszú távú globális felmelegedés és az elmúlt évtizedek egyik legerősebb El Nino jelenségének kombinációja nyomán 2015 az eddig legmelegebb […]

  • Mi segíti a koralltelepek regenerálódását?

    Hatékony módszernek bizonyul a korallpopulációk regenerálódásának elősegítésére a laboratóriumban nevelt virágállatok betelepítése – állapították meg a Miami Egyetem kutatói, akik […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.