Kevés olyan állatfaj létezik, mely eszközt használ, hogy álcázza magát zsákmánya előtt, s így sikeresebbé tegye a vadászatot. Ezen néhány fajhoz csatlakozhatnak most a krokodilok és alligátorok, egy új tanulmány szerint. Vladimir Dinets zoológus, aki leginkább a krokodilok viselkedésének tanulmányozásáról ismert, felfedezte, hogy ezeknek a hatalmas hüllőknek legalább két faja eszközt használ, hogy megtévessze áldozatait. Azoknak a kócsagoknak és más madaraknak, melyek krokodilok lakta tavak közelében fészkelnek, óvatosnak kell lenniük, ha a vízen úszó gallyakat vagy ágakat látnak közeledni, ugyanis nem lehetnek biztosak abban, nem-e egy krokodil rejtőzik alattuk.
„Legalább az egyik faj kifejezetten a fészkelési időszakban használja ezt a módszert – írja Dinets. – Ez az első ismert bizonyítéka annak, hogy egy ragadozó nem csupán eszközt használ csaliként, hanem ennek a viselkedésnek a szezonális időpontját is megválasztja. Ez egy meglepő felfedezés, mely bepillantást enged ezeknek az ősi hüllőknek korábban nem ismert összetett viselkedésébe.
A tanulmány szerint a ragadozók által használt csali a zsákmányszerzés céljából nagyon ritka az állatvilágban, csak a fogságban tartott kapucinusmajmoknál figyelték meg eddig, valamint néhány madár- és egy rovarfajnál.
Dinets a tanulmányában arról is ír, hogy számos madárfaj a fészkelésnél előnyben részesíti azokat a fákat, melyek olyan tavakban nőnek, melyekben krokodilok élnek. A madarak a krokodilokat egyfajta védelemként használják, hogy megóvják tojásaikat és fiókáikat a fára mászó ragadozók – kígyók, majmok és mosómedvék – ellen.
A védelemért cserébe azonban meg is fizetnek, hiszen azok a fiókák, melyek véletlenül belepottyannak a vízbe, az éhes krokodilok zsákmányává válnak. Dinets szerint mégis megéri a madarak számára ez a veszteség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a krokodil- és aligátorfarmokon, ahol a megfelelő fák is rendelkezésre állnak, előbb-vagy utóbb megjelennek a kócsagtelepek.
Dinets-nek többször is sikerült megfigyelnie, amint a krokodilok a sekély vízben lapulnak akár órákon át zsákmányra várva gallyakkal vagy botokkal az orrukon. Ha időközben meg kellett változtatniuk a helyzetüket, akkor is ügyesen egyensúlyozták az ágakat az orrukon, úgy, hogy azok nem estek le.
Dinets egy éven keresztül figyelte a krokodilok viselkedését két kócsagtelep közelében. A gallyas csalik használata elsősorban a költési időszakban volt jellemző, de még inkább a fészeképítés időszakában.
Hogy ezt a viselkedést mi váltotta ki, nem lehet tudni, ahogy azt sem, hogy ez tanult viselkedés vagy az evolúció során kifejlődött ösztön.
Dinets szerint a krokodilokat mindig is alábecsülte az emberiség, sokáig csak letargikus, unalmas és ostoba állatoknak tartották. Felfedezése most egy újabb oldalát leplezte le ezeknek az intelligens ragadozóknak, melyekről már korábban kiderült, milyen gondoskodó szülők, és hogy rendkívül jól összehangolt csoportos vadászati technikával is rendelkeznek.
Dinets úgy véli, megfigyelése nem csupán azért érdekes, mert jól mutatja, milyen könnyen lebecsüljük még viszonylag jól ismert állatfajok intelligenciáját is, hanem azért is, mert a krokodilok a dinoszauruszok és a repülő hüllők fennmaradt rokonai.-forrás: VOA-Voice of America, Fotó (mocsári krokodil – Crocodylus palustris):Sanjiv Shukla
