A nagyragadozók hanyatlása a tágabb környezetre is negatívan hat

A csúcsragadozók számának csökkenése talán csak azoknak a zsákmányállatoknak jelenthet jó hírt, melyekre a ragadozók vadásznak. Egy új tanulmány szerint a világ nagyragadozóinak 75 százaléka hanyatlófélben van, melynek egyik következménye a zsákmányállatok számának növekedése negatív hatással lesz a szélesebb környezetre is.

800px-WolfRunningInSnow

A legtöbb nagyragadozó a veszélyeztetett állatfajok közé tartozik, és kihalás fenyegeti őket. Az ember elveszi előlük élőhelyeiket, csökkenti zsákmányállataik számát, az állatoknak pedig nincsen lehetőségük arra, hogy új területekre vándoroljanak, amit birtokba vehetnek. A fejlett világban nagy részük gyakorlatilag eltűnt, Délkelet-Ázsiában, Dél- és Kelet-Afrikában, valamint az Amazonas-medencében pedig nagymértékben lecsökkent a számuk.

Az Oregon Állami Egyetem tanulmánya szerint súlyos és széles körű következményei lesznek a veszteségeknek. A kutatók úgy fogalmaznak: az élet iróniája, hogy éppen akkor tudunk meg egyre többet a nagyragadozók fontos ökológiai hatásáról, mikor eltűnőben vannak.

A kutatás a Yellowstone Nemzeti Parkban azt vizsgálta, hogy milyen szerepe van a farkasoknak és a pumáknak az erdő és egyéb növényzet regenerációjában.

A ragadozók számának csökkenése többek között a szarvasok és a jávorszarvasok számának növekedését vonta maga után, s ez nem csupán a növényzetet „zavarta” meg, hanem a költöző madarakat és más, kistermetű állatot.

Hasonló eredményekre jutottak olyan régiókban végzett kutatások is, melyekben az eurázsiai hiúz, a dingók, az oroszlánok vagy éppen a tengeri vidrák csökkenésének a hatásait vizsgálták. A hiúzok hiánya például megnövelte az őzek, a róka és a nyulak számát. Az oroszlánok és leopárdok hanyatlása maga után vonta az Anubisz-páviánok számának gyarapodását. Ezek a páviánok komoly károkat okoznak a mezőgazdasági területeken.

Alaszka délkeleti részén, ahol csökkent a tengeri vidrák száma, több lett a tengeri sün, és csökkent a tengeri moszat mennyisége.

A tanulmány azonban állítja: van remény.

A kutatók úgy találták, hogy egyes esetekben, ahol a nagyragadozókat sikerült visszatelepíteni, mint például a Yellowstone-ba a farkasokat, ott az ökoszisztéma a regenerálódás jeleit mutatja. A kutatók szerint örömteli hír, hogy a Yellowstone ökoszisztémája milyen rugalmas, s bár ilyen gyors javulás nem mindenütt tapasztalható, mindenképpen biztató, hogy az élővilág képes helyreállni – ha hagyjuk. –forrás: VOA-Voice of America, fotó: Barry O’Neill, Yellowstone Nemzeti Parkba visszatelepített farkas

Kapcsolódó cikk:

A csúcsragadozók kihalása súlyos ökológiai következményekkel fog járni

 

Random Posts

  • Kutyabenge: egy hatékony és gyengéd hashajtó

    A kutyabenge (Frangula alnus) a bengefélék családjába tartozó, vízparti ligeterdőkben, nedves talajon élő lombhullató cserje. Magassága 3-6 méter, barna hajtásainak […]

  • A klímaváltozás nyertesei: az Adélie-pingvinek

    Bár az állatfajok többségét komolyan veszélyezteti a felmelegedés, úgy tűnik, az Antarktisz partvidékén és környező szigetein költő Adélie-pingvinek számára nem […]

  • D-vitamin nemcsak a csontoknak, hanem az ereknek is kell

    Nem fejlődnek épségben azoknak a gyerekeknek az ütőerei, akiknek nem jut elégséges D-vitamin a szervezetébe. A meglepő és újszerű eredményt […]

  • Árvízből mentett hódkölyök a Fővárosi Állat- és Növénykertben

    Budapest, 2013. június 13. – Árvízből mentett hódkölyök a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A kölyökre a Rába partján, Győr határában […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.