A valódi vámpírok

A vámpírokról szóló történetek már a 19.század vége óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Az éjszakának ezen vérszívó lényei a valóságban nem léteznek, vagy legalábbis nem úgy néznek ki, mint a filmvászon teremtményei.

 1897-ben Bram Stoker ír regényíró keltette életre Dracula gróf legendáját. A mű arról szól, hogy egy fiatal ügyvéd felkeresi Drakula hátborzongató kastélyát, ahol személyesen is találkozik a vérszomjas gróffal. Drakula alakját egy valóban létező személy ihlette meg, Vlad Tepes, Havasalföld hercege, aki a 15.században élt. A herceg híres volt kegyetlenségeiről, bár a feljegyzések szerint nem ivott áldozatai véréből.

 A vámpírok a film világába is betörtek, és sikerükben nem kis szerepe volt a magyar származású Lugosi Bélának, aki 1931-ben játszotta el Drakula szerepét.

 A valóságban létező vérszívó „vámpírok” mindössze 9 centiméteres testnagysággal rendelkeznek, szőrösek, éles vésőszerű fogaik vannak, és bőrszárnyakkal repülnek.

A közönséges vámpírdenevérek Közép-és Dél-Amerikában élnek. Sötétedés után járnak zsákmány után barlangjuk rejtekéből. Korábban azt gondolták, hogy a vámpírdenevérek látásukra hagyatkoznak áldozataik felkutatásában. Ma már tudjuk, hála egy új kutatásnak, hogy ezek a denevérek képesek érzékelni a melegvérű emlősök infravörös azaz hőkisugárzását. A gerincesek csoportján belül hasonló képességekkel csak három kígyócsoport – pitonok, boák és viperafélék  – fajai rendelkeznek.

A melegvérű szervezet által kibocsátott hőt a denevér az arcán érzékeli, és ennek segítségével megtalálja áldozatán azt a területet, ahol a vénák a testfelszín közelében vannak. Más denevérfajok ezekkel az érzékelőkkel a 43 °C-ot érzékelik, ám a vámpírdenevéreknél ez a szenzor 30 °C –ra van „beállítva”. Ezt úgy kell elképzelni, mint embereknél az ízérzékelést, csak míg mi az erős ízt érezzük például, addig ők ezekkel a szervükkel a hőt.

Hőérzékelőjükkel tehát megtalálják azt a területet, ahonnan a legkönnyebben nyerhetik ki táplálékukat, a vért.

A közönséges vámpírdenevér koponyája, fotó: Mokele

A háziállatok, lovak, disznók, kecskék, marhák gyakori célpontok. A vámpírdenevérek nesztelenül leszállnak az áldozat közelében, a megfelelő testrészt felkutatják, metszőfogaikkal apró bemetszést ejtenek a bőrön, majd a szivárgó vért nyelvükkel fellefetyelik. Nyáluk véralvadásgátló anyagot tartalmaz, így addig tudnak táplálkozni, míg jól nem laknak. Egyszerre általában maximum 30 ml mennyiséget „szívnak”.

Ez nem tűnik nagymértékűnek, de éves szinten bizony nagy károkat tudnak okozni a háziállatok állományában. Ami pedig még nagyobb probléma, hogy olyan veszélyes betegségek terjesztői, mint a veszettség. Így nem csoda, hogy a gazdákkal már gyakran keveredtek konfliktusba ezek a kis vérszívók.

A fenti képen a közönséges vámpírdenevér látható, fotó: Acatenazzi

 

Random Posts

  • Sikeres a chipscsomagolás gyűjtő akció

    Európában először hazánkban oldódott meg a sós ropogtatnivalók csomagolásának újrahasznosítása  Húszezer sós chipses zacskót gyűjtöttek össze fél év alatt a […]

  • A “C-faktor”: a celebek titka az önbizalom növelésére

    Számos ismert ember egy személyes fejlesztő technikát, az ún. NLP-t (Neuro-Linguistic Programming) használja arra, hogy legyőzze félelmeit, elhessegesse azokat a […]

  • Mindössze 30 egyed maradt a világ legkisebb cetfajából!

    Kihalás fenyegeti a világ legkisebb cetfaját, a kaliforniai disznódelfint – derül ki a Természetvédelmi Világalap (WWF) MTI-nek küldött közleményéből.    A […]

  • Képesek lennénk alkalmazkodni a Földön kívüli élethez?

    Az emberekben mindig is ott élt a vágy, hogy megismerjék a távoli világűrt, felfedezzék az ismeretlent. Az emberiség irdatlan tempójú […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.