A valódi vámpírok

A vámpírokról szóló történetek már a 19.század vége óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Az éjszakának ezen vérszívó lényei a valóságban nem léteznek, vagy legalábbis nem úgy néznek ki, mint a filmvászon teremtményei.

 1897-ben Bram Stoker ír regényíró keltette életre Dracula gróf legendáját. A mű arról szól, hogy egy fiatal ügyvéd felkeresi Drakula hátborzongató kastélyát, ahol személyesen is találkozik a vérszomjas gróffal. Drakula alakját egy valóban létező személy ihlette meg, Vlad Tepes, Havasalföld hercege, aki a 15.században élt. A herceg híres volt kegyetlenségeiről, bár a feljegyzések szerint nem ivott áldozatai véréből.

 A vámpírok a film világába is betörtek, és sikerükben nem kis szerepe volt a magyar származású Lugosi Bélának, aki 1931-ben játszotta el Drakula szerepét.

 A valóságban létező vérszívó „vámpírok” mindössze 9 centiméteres testnagysággal rendelkeznek, szőrösek, éles vésőszerű fogaik vannak, és bőrszárnyakkal repülnek.

A közönséges vámpírdenevérek Közép-és Dél-Amerikában élnek. Sötétedés után járnak zsákmány után barlangjuk rejtekéből. Korábban azt gondolták, hogy a vámpírdenevérek látásukra hagyatkoznak áldozataik felkutatásában. Ma már tudjuk, hála egy új kutatásnak, hogy ezek a denevérek képesek érzékelni a melegvérű emlősök infravörös azaz hőkisugárzását. A gerincesek csoportján belül hasonló képességekkel csak három kígyócsoport – pitonok, boák és viperafélék  – fajai rendelkeznek.

A melegvérű szervezet által kibocsátott hőt a denevér az arcán érzékeli, és ennek segítségével megtalálja áldozatán azt a területet, ahol a vénák a testfelszín közelében vannak. Más denevérfajok ezekkel az érzékelőkkel a 43 °C-ot érzékelik, ám a vámpírdenevéreknél ez a szenzor 30 °C –ra van „beállítva”. Ezt úgy kell elképzelni, mint embereknél az ízérzékelést, csak míg mi az erős ízt érezzük például, addig ők ezekkel a szervükkel a hőt.

Hőérzékelőjükkel tehát megtalálják azt a területet, ahonnan a legkönnyebben nyerhetik ki táplálékukat, a vért.

A közönséges vámpírdenevér koponyája, fotó: Mokele

A háziállatok, lovak, disznók, kecskék, marhák gyakori célpontok. A vámpírdenevérek nesztelenül leszállnak az áldozat közelében, a megfelelő testrészt felkutatják, metszőfogaikkal apró bemetszést ejtenek a bőrön, majd a szivárgó vért nyelvükkel fellefetyelik. Nyáluk véralvadásgátló anyagot tartalmaz, így addig tudnak táplálkozni, míg jól nem laknak. Egyszerre általában maximum 30 ml mennyiséget „szívnak”.

Ez nem tűnik nagymértékűnek, de éves szinten bizony nagy károkat tudnak okozni a háziállatok állományában. Ami pedig még nagyobb probléma, hogy olyan veszélyes betegségek terjesztői, mint a veszettség. Így nem csoda, hogy a gazdákkal már gyakran keveredtek konfliktusba ezek a kis vérszívók.

A fenti képen a közönséges vámpírdenevér látható, fotó: Acatenazzi

 

Random Posts

  • Az ezerarcú Sean Bean

    Nem láthatjuk minden nap a magazinok címlapján, nem az a tipikus sztárolt híresség, mégis mindannyian ismerjük, és szeretjük a játékát. […]

  • A fáradékonyság leggyakoribb okai

    Minden nap korán kelünk, rohanunk a munkába, ahol helyt kell állnunk. Későn érünk haza, ott meg vár a házimunka. Csoda, […]

  • Sorra tűnnek el a Salamon-szigetek a tengerszint-emelkedés miatt

    A Csendes-óceán déli részén elterülő Salamon-szigetek öt tagja tűnt el eddig a globális tengerszint-emelkedés következtében, és a térség további hat […]

  • Hoodia gordonii, a fogyasztó csodaszer?

    A Hoodia gordonii nevű növény egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fogyókúrázók körében szerte a világon, ám a piacon kapható termékek […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.