Az ember, és nem klímaváltozás okozta az ausztrál megafauna vesztét

Új bizonyítékok támasztják alá, hogy Ausztrália egykori hatalmas és lenyűgöző állatfajainak sorsát nem a klímaváltozás, hanem az ember pecsételte meg.

Az ausztrál Monash Egyetem és a Colorado Boulder Egyetem kutatócsoportja Ausztrália délnyugati partjainál végzett fúrásokat az óceáni üledékben, hogy rekonstruálhassák a kontinens múltbeli éghajlatát és ökoszisztémáját. A kronológiai sort alkotó üledékrétegekben olyan anyagokat találtak, melyeket a szél az óceánba sodort egykoron: port, pollent, hamut, és egy Sporormiella nevű gombafaj spóráit. Ez a gombafaj a nagytestű növényevő emlősök trágyáján „virágzott”.

Az üledékrétegek vizsgálatával a kutatók több mint 150 ezer évvel ezelőttre tudtak visszatekinteni a múltba. Úgy találták, hogy a gombaspórák 150 ezer éve bőségesen jelen voltak a trágyában, egészen 45 ezer évvel ezelőttig, amikor is a számuk hanyatlani kezdett. Ez azt jelenti, hogy a hatalmas termetű növényevő emlősök 45 ezer évvel ezelőtt még meghatározó tagjai voltak Ausztrália délnyugati látképének, ám ezután a megafauna populáció összeomlott.

Autó nagyságú teknősök

Ötvenezer évvel ezelőtt az ausztráliai megafaunát 500 kilogrammos kenguruk, 2 tonnás vombatok, 7,5 méteres gyíkok, 200 kilós röpképtelen madarak, 150 kilós erszényesoroszlánok és személyautó nagyságú teknősök alkották.

Az ausztrál kontinens délnyugati csücskét, akárcsak ma, 45 ezer évvel ezelőtt is sűrű erdőségek borították, mely nyilván az ott élő állatok paradicsoma volt. Ám ugyanebből a régióból származnak az emberi jelenlét első bizonyítékai is, miközben semmi nem mutat arra, hogy ebben az időben jelentős klímaváltozás következett volna be.

Bár a kutatók évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy az ausztrál megafauna kihalásáért a klímaváltozás, az ember vagy a kettő együttesen tehető-e felelőssé, az új tanulmány szerint az ember lehetett az oka a nagy növényevők eltűnésének.

De mit is tettek az állatokkal 50 ezer évvel ezelőtt élő elődeink?

Pontosan azt, amit később élő rokonaik: addig vadásztak rájuk, míg meg nem ölték az utolsó példányt is. A túlvadászatot támasztja alá egy 2006-os ausztrál tanulmány is, mely szerint, még ha alacsony intenzitású is volt a megafauna vadászata – például személyenként egy megölt állatot számolunk egy évtized időtartamban – ez is elég volt ahhoz, hogy csupán néhány száz év alatt a fajok eltűnéséhez vezessen. –forrás: colorado.edu, illusztráció: erszényes oroszlán rekonstrukció: wikimedia/Nobu Tamura, csontváz: wikimedia/Karora, Naracoorte Barlang Nemzeti Parkban

Random Posts

  • Influenzaszezonban veszélyeztetettebbek a D-vitamin-hiányos gyermekek

    Az influenzajárványban veszélyeztetettebbek a D-vitamin-hiányban szenvedő gyermekek, a “napfényvitamin” ugyanis meghatározó szerepet játszik a sejtképzésben, az immunrendszer védekezőképességének fenntartásában, és […]

  • Ana Layevska, egy orosz vérű latin nő

    Beszél oroszul, spanyolul és angolul. Orosz szülők egyetlen gyermekeként született 1982-ben, kilenéves volt, mikor a család Mexikóba költözött. Bár a […]

  • Miről árulkodik a kutyák mimikája?

    A kutyáknak nem csupán a farkuk mozgása árulkodik érzelmeikről, hanem a szemöldökük is, sőt egész pofájuk mimikája beszédes – állítják […]

  • A keringés és a látás javítására: fekete áfonya

    A fekete áfonya (Vaccinium myrtilus) nem csak egy finom gyümölcs, hanem egy fontos gyógynövény is. A hagyományos európai orvoslásban már […]