Csapvíz, palackozott ásványvíz vagy tisztított víz?

Mindannyian szeretnénk tiszta, egészséges vizet inni. De hogy ehhez hogyan juthatunk hozzá, az már bonyolultabb kérdés. Ha meglátogatjuk a Fővárosi Vízművek honlapját, akkor az oldalsávban megtalálhatjuk a vízminőségre vonatkozó adatokat, melyeket, ha összehasonlítunk az irányadó értékekkel, láthatjuk, hogy minden a megengedett határértéken belül van, így a csapvíz fogyasztása biztonságosnak tekinthető. Ennek ellenére már húsz éve világszerte folyamatosan nő a palackozott vizek fogyasztása, még olyan helyeken is, ahol a csapvíz minősége kifogástalannak van minősítve. A háttérben általában két ok áll: a csapvíz rossz íze és/vagy illata, valamint a lehetséges egészségügyi kockázatoktól való félelem.

De melyek lehetnek ezek a kockázatok?

1342140_water_in_a_glassSokat hallunk arról, hogy a csapvízben megtalálhatóak vegyszermaradványok, szerves anyagok, hormonok és más káros anyagok, mely negatívan hathatnak egészségünkre. Ebben van igazság, bár túlzások is, hiszen van olyan káros anyag, ami szinte ki sem mutatható a vízben. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a vezetékes víz minősége lakóhelyenként nagyon változó lehet, általánosságban nem is lehet a csapvíz minőségét kritizálni vagy arra hivatkozni.

De először lássuk a csapvíz kétségtelen előnyeit. A csapból folyó víz baktériummentes, minősége rendszeresen ellenőrizve van, nagyságrendekkel olcsóbban juthatunk hozzá, mint a palackozott ásványvízhez, és fogyasztásával nem terheljük környezetünket. Gyerekként mindannyian a jó hideg csapvizet ittuk otthon és az iskolában is, és nem volt tőle semmi bajunk – legalábbis nem tudunk róla, hogy ártott volna. A legnagyobb baja, hogy klórozzák, ami természetesen elengedhetetlen ahhoz, hogy baktériummentes vizet kapjunk. Csakhogy a klór reakcióba lép a vízben található szerves anyagokkal, és így jönnek létre az ún. trihalometán nevű vegyületek. Trihalometánok mindenütt keletkeznek, ahol klórral és/vagy brómmal fertőtlenítik a vizet. (Ha a víz szerves anyaggal való szennyezettsége csökkenne, akkor ezeknek a vegyületeknek is kevesebb lenne a mennyisége.) A négy fő trihalometán vegyület a kloroform, a bromoform, a bróm-diklórmetán, és a dibróm-klórmetán. A  kloroformról több tanulmány és eset-kontroll vizsgálatok úgy találták, hogy a klóros víznek való kitettség és bizonyos rákos megbetegedések – különösen a húgyhólyag, a végbél és valószínűleg a vastagbélrák – kialakulása között valószínűsíthető kapcsolat van. (IARC 1982,1987, 1999).

Az ivóvízben található bróm-diklórmetán fokozza mind a jó- mind a rosszindulatú májdaganat előfordulását férfiaknál ((George et al. 2002), nőknél pedig a jóindulatú májdaganat kialakulásáért tehető felelőssé (Tumasonis et al. 1987).

Azonban ne legyenek illúzióink, palackozott vízben is kimutattak már trihalometánokat, melyek a fertőtlenítés során juthatnak be a palackba, onnan pedig az ásványvízbe. Az ásványvizekkel az egyik legnagyobb probléma, hogy műanyagpalackokban vannak forgalmazva. A műanyagpalackok óriási terhet jelentenek a környezet számára. Ha belegondolunk, hogy egy négytagú család naponta megiszik négyszer másfél liternyi vizet, az azt jelenti, hogy évente egyetlen család több mint 1400 palackot visz haza, majd dob ki. A legtöbben pedig tévesen úgy gondolják, hogy az újrahasznosítás tökéletesen minimalizálja a környezetre gyakorolt káros hatásokat.

A palackok másik, egészségre gyakorolt káros hatása, hogy belőlük szerves szennyeződések, és a műanyaggyártás során felhasznált kemikáliák oldódhatnak az ásványvízbe a tárolás során. Ilyenek a biszfenol A (BPA) és a ftalát vegyületek, melyeket széles körben rákkeltő hatásúnak tartanak. A BPA ösztrogén és hormonrendszer károsító hatással is rendelkezik, és nem csak a polikarbonát műanyaghoz, hanem a fém élelmiszer és italdobozok bevonatához is felhasználják. Ma már vannak olyan gyártók, akik az aggodalmak miatt nem alkalmaznak BPA-t, és BPA-free (BPA-mentes) tárolóedényeket és palackokat állítanak elő.  A Biszfenol A használatát cumisüvegek esetén az EU-ban és az Egyesült Államokban már betiltották. Egy 2013-as vizsgálat során katonáknak szánt, polietilén-tereftalát (PET) palackba töltött, ozmózissal szűrt vizek minőségét vizsgálták. (Sci Total Environ. 2013 Jul 1;456-457:376-83. doi: 10.1016/j.scitotenv.2013.03.092. Epub 2013 Apr 30.) A vízben trihalometánokat, szerves szennyeződéseket, és ftalát vegyületek mutattak ki. Antimont csak magas hőmérsékleten, 60 Celsius foknál egy hónapnyi tárolás után találtak a vízben. A szintén mérgező hatású antimon az ivóvízben is megtalálható, sőt a savas gyümölcsitalok is képesek kioldani a műanyagflakonokból, bár állítólag a megengedett határértéket nem lépi túl az italba kerülő antimonkoncentráció. Akárcsak a csapvíznél, a palackozott víznél is előfordulhatnak íz- és illatproblémák, melyeket elsősorban a tárolás időtartama és hőmérséklete idéz elő. Nem ritka, hogy a meleg szobában tárolt ásványvíz „alját” már nem tudjuk meginni, mert nagyon állott lesz az íze.

További hátrány, hogy a műanyag palackokba töltött vízben és üdítőitalokban szobahőmérsékleten tárolva nagyon hamar elszaporodhatnak a baktériumok. Ráadásul, a baktériumok egyaránt bekerülnek a vízbe akkor is, ha pohárba töltjük az üvegből, s akkor is, ha közvetlenül az üvegből iszunk. Előbbi esetben, egy 2013-as vizsgálatban 320 mintából 60-ban volt kimutatható mikrobiális növekedés, és 13 baktériumtörzset, 49 penészgomba törzset és 8 élesztőgomba törzset találtak a mintákban. Utóbbi esetben, tehát ha közvetlenül a palackból iszunk, még több baktérium kerül a vízbe, 352 mintából 182 esetben nőtt a  mikrobák száma, 225 baktériumtörzset, 27 penészgomba törzset és 77 élesztőtörzset mutattak ki a kutatók, köztük toxinokat is termelő baktériumokat (Staphylococcus aureus, Bacillus cereus). A szánkból élelmiszer-eredetű kórokozók is jutnak a vízbe, ha közvetlenül az üvegből iszunk. A vizsgálat azt a következtetést vonta le, hogy a palackozott italokat minél hamarabb tanácsos elfogyasztani felbontás után.(J Environ Sci Health A Tox Hazard Subst Environ Eng. 2013;48(7):781-90. doi: 10.1080/10934529.2013.744647.)

Ennyi „jó” hír után nem csoda, ha sokan úgy érzik, nincs más megoldás, mint az ivóvíz megtisztítása valamilyen víztisztító készülék segítségével.  Ám ekkor ütközünk bele az újabb dilemmába, ha szembesülünk a széles választékkal. Persze mindegyiknél azt olvashatjuk, hogy milyen fantasztikus a készülék, és finom, tiszta vizet nyerhetünk általa. (Tudni kell, hogy ezek kizárólag a vezetékes víz tisztítására alkalmasak, kút vizének ihatóvá tételére nem!)

Kevés teszt létezik az ilyen víztisztítókkal kapcsolatban, az egyiket a hvg.hu felkérésére az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) végezte el. A vizsgált készülékek legnagyobb hátránya a csapvízhez képest kétségtelenül az volt, hogy használatuk során jelentős mértékben elszaporodtak a baktériumok a megengedett határérték feletti szintre (Ezt csökkenthetjük, ha nagyon odafigyelünk a szűrők megfelelő cseréjére.)

A baktériumok szaporodását az segíti elő, hogy a készülékek szobahőmérsékleten vannak tárolva, valamint, hogy a szűrön fennakadt szerves anyagok ideális táptalajt jelentenek a baktériumok számára. Egyes víztisztítóknál a tisztított vízben ammóniumot vagy éppen nitritet találtak. Hozzá kell tenni, hogy a megengedett határértéket nem haladta meg a koncentrációjuk. De még mielőtt ennek a tesztnek az eredményét megkérdőjelezhetetlennek vélnénk, fontos tudni, amit az OKI meg is említ, hogy a vizsgált víztisztítók nem mindig voltak rendeltetésszerűen használva. Például a vízszűrő kancsó által szűrt vízben a szűrőbetét cseréje után találtak baktériumokat, ami normál csapvíz esetén teljességgel kizárt. Hiszen a csapból folyó klórozott vezetékes víz gyakorlatilag baktériummentes, a szűrő pedig sterilizálva van. A baktériumok jelenlétére valószínűleg az a magyarázat, hogy a tulajdonosa ugyan kicserélte a szűrőt, de a kancsót nem mosta el.

A baktériumok szaporodását egyébként kiküszöbölhetjük azzal is, hogy ha hűtőben tároljuk a vízszűrőt. Erre csak a vízszűrő kancsók alkalmasak, hiszen a legtöbb készüléket a csapra kell szerelni. A víztisztító készülékekkel szemben a legfőbb jó tanácsok, amik adhatók, hogy alaposan tájékozódjunk felőlük, nézzük meg, van-e engedélyük (OKI vagy ÁNTSZ, „engedéllyel nem bíró kisberendezéseknél előfordulhat, hogy nem tartalmaznak baktériumok elleni védelmet, vagy az egészségre más okból kockázatos anyag van bennük, de a készülékek OTH-engedélye sem garancia arra, hogy használat közben nem szaporodnak el a baktériumok.”-hvg.hu), és megfelelően biztosítva van-e a baktériumok elszaporodása elleni védelem. Ezt ezüsttel impregnált aktív szénszűrő már tudja biztosítani, ám az ezüstözött szűrőknél a tisztított vízbe kerülő ezüst miatt csecsemőknek nem ajánlott az ilyen víz fogyasztása. A vásárlók többnyire szubjektív vélemények alapján döntenek arról, hogy melyik készüléket vásárolják meg, és természetesen az alapján, hogy milyen árkategóriájú terméket engedhetnek meg maguknak. Az ár a pár ezer forinttól a 100 ezer forintot is meghaladó összegekig terjed. A fogyasztókat alaposan megkavarhatja, hogy mindegyik készülék gyártója csupa pozitívumot ír a termékéről, miközben a csapvizet és a palackozott vizeket kárhoztatja. Egy készüléknél például olyan rosszakat írnak a csapvízről, hogy az embernek már az érzése, hogy ha csak egy pohárral is iszik belőle, menten szörnyethal.

A víztisztítóknál rendkívül fontos, hogy betartsuk a használati útmutatást, a szűrők cseréjét pedig mindig időben végezzük el, máskülönben több kárt okoznak, mint hasznot. Még így is, hogy a szűrőket meghatározott időközönként cserélni kell, óriási összegeket takaríthatunk meg ahhoz képest, mintha palackozott ásványvizet vásárolnánk. Ez még akkor is igaz, ha olyan készülékünk van, ahol a szűrőt havonta kell cserélni.

Azt végső soron leszűrhetjük, hogy borzasztó, hogy egy olyan világban élünk, ahol ennyi káros vegyszer vesz körül bennünket, és ilyen bizalmatlanok vagyunk a csapvíz, a palackozott víz, de még a szűrt vizek minőségével szemben is. Az objektív tájékozódást pedig nagyon megnehezíti, hogy mindhárom esetben jócskán találunk olyan szakértőket és orvosokat, aki jó szívvel ajánlják egyik-vagy másik fogyasztását. Sokat segítene, ha mind a csapvíz, mind az ásványvizek, mind a különböző vízszűrőkkel tisztított vizek pontos összetételéről teljes információkat kapnánk, nem csak az ásványi anyag összetételükről és pozitívumaikról, hanem arról is, hogy milyen egészségre kockázatos anyagot tartalmazhatnak. Sajnos, ilyenek nem állnak rendelkezésünkre.

Arról viszont ne feledkezzünk meg, hogy lakhelyünktől függően nagyon eltérő a víz minősége. Más a trihalometánok, a szerves anyagok, káros vegyületek, az esetlegesen előforduló nehézfémek mennyisége. Érdemes tehát elvégeztetnünk saját ivóvizünk szerves anyag, nitrit, nitrát, arzén, és trihalometán koncentrációjára vonatkozóan egy vizsgálatot, hogy lássuk, szükségünk van-e egyáltalán palackozott vízre vagy vízszűrőre a csapvíz helyett. Lehet, hogy a vizsgálat egy kis utánajárással és költséggel jár, de legalább segít a döntésben, hogy mit is igyunk.- Fotó: Konstanty Paluchowski

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.