Dr.Jane Goodall megemlékezése Kokó-ról, a jelnyelven beszélő gorilláról

Olyan jól emlékszem arra, amikor Francine (Penny) Patterson meghívására először látogattam meg Kokót.  (Penny volt az a nő, aki megtanította Kokót az Amerikai Jelnyelv módosított formájának használatára). Nem emlékszem pontosan, mikor volt, de már nagyon sok szót tudott. Nem ő volt az első jelelő emberszabású, akivel találkoztam, mivel előzőleg már megismerkedtem Washoe-val, az első csimpánzzal, akit a Gardener házaspár és később Roger Fouts tanított jelnyelvre (Roger oktatott más csimpánzokat is, akik ismerték a jelnyelvet és közülük sokkal találkoztam én is.)

Amikor a Gombe parkban vadon élő csimpánzokat tanulmányoztam, nagyon érdekes dolgokat tudtam meg a természetükről és az életmódjukról. Bár mi emberek, a gorillák, és a csimpánzok mind főemlősök vagyunk, a gorillák igencsak különböznek a csimpánzoktól. Ahogy az első látogatás alkalmával ültem ott, miközben Penny jelnyelven beszélgetett Kokóval, nagy hatást tett rám a gorilla békés személyisége.

Élete során sok jelet sajátított el (kb. 1000-ről lehet hallani – és megértett kb. 2000 beszélt szót is.) Jelentőségteljesen és néha innovatív módon használta a jeleket. És válaszolt egy kérdésemre, amiről éppen a diákjaimmal vitáztam amikor a Gombe vad csimpánzaival dolgoztunk. Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy amikor egy csoport földön levő csimpánzt figyeltek meg pihenés vagy kurkászás közben, akkor ülve tegyék.

“Nem lehet túl jó érzés a csimpánzoknak, ha föléjük tornyosultok”, – mondtam. A diákok azzal érveltek, hogy a csimpánzok olyan látványosan nyugodtak, hogy ezzel mit sem törődnek.  Ezért megkértem Penny-t, hogy kérdezze meg Kokót, hogy melyiket szereti jobban, ha állnak vagy ülnek körülötte az emberek. És Koko, Penny szerint nagyon határozottan azt válaszolta, hogy az emberek feküdjenek le!!!!!

A másik történet Kokóról, amit nagyon szeretek az az, amelyik egyszer s mindenkorra bizonyítja, hogy az emberszabásúaknak van humorérzékük. A csimpánzoknál gyakran voltam tanúja ennek, de az nem volt annyira egyértelmű, mint Koko viselkedése. Éppen akkor tanulta meg a színek jeleit, de nemcsak a fő színekét, hanem a liláét, az aranyét, a bézst, és így tovább. Volt egy fiatal nő, aki közömbösen tesztelte Koko készségeit és lefoglalta őt vacsora előtt. A nő különféle tárgyakat vett a kezébe és Koko helyesen jelelte a színüket.  Amíg meg nem kérdezte tőle egy fehér kendő színét. “Piros,” jelelte Koko. És többször egymás után ragaszkodott ehhez a színhez, amíg meg nem mondták neki, hogy ha nem mutogatja el a helyes színt, nem kap almalét vacsorára. Erre a borzalmas fenyegetésre Koko kinyújtotta a kezét és megragadta a kendőt, levett róla egy miniatűr piros szöszt, és erélyesen azt jelelte, hogy “piros, piros, piros”, miközben hangos, gorilla kacagásnak megfelelő röffenéseket hallatott.

Koko akkor vált nemzetközileg ismertté és közkedveltté, amikor Karácsonyra kért egy kiscicát. A játékcicát, amit kapott, elutasította, aztán egy alomból kiválasztott egy szürke-fehér tarka cicát. Az All Ball nevet adta neki és csak ritkán vált meg tőle egészen addig, amíg a cicát sajnos el nem ütötte egy autó. Koko hónapokon keresztül gyászolt utána, majd később volt még néhány cicája és mindig nagyon gyengéden bánt velük. Koko jól szemléltette, hogy milyen kötelékek alakulhatnak ki különböző fajhoz tartozó állatok között, ami engem különösen foglalkoztató téma. (Egyszer a Gombe-ban igaz barátság alakult ki egy kissé magányos csimpánzkölyök, Gilka, és egy Goblina nevű pávián között, aki kivált a csapatából, hogy játszhasson a barátjával, amikor egymás közelében voltak.

Egy másik sztori, amit Kokóról hallottam, az az, hogy szeretett kedvtelésből festegetni, noha Michael, a vele nevelkedő másik gorilla nagyon komolyan vette a festést (Michael sajnos 2000-ben szívelégtelenségben elpusztult).
Koko 46 éves korában békésen, álmában halt meg. Így egy kicsit tovább élt, mint általában a vadon élő gorillák. (A legidősebb állatkerti gorilla a 60 évet élt Colo volt a Columbus Állatkertből).

Koko, sok mindent tanítottál nekünk a gorillák intelligenciájáról, és nagyon szerettünk. Hiányozni fogsz.

Forrás: http://news.janegoodall.org/2018/06/22/dr-goodall-remembers-koko-the-gorilla/ Fordította: Franczen Bea

    Kiadó: Jane Goodall Intézet Természet- és Környezetvédelmi Egyesület-forrás: MTI-OS, fotó: wikimedia

  • Tudja meg, miért olyan egészséges az eper!

    A rózsafélék családjába tartozó eper, “hivatalos” nevén szamóca, az egyik legfinomabb gyümölcs, ám fogyasztani nem csupán az íze miatt érdemes. […]

  • A rágás segíti a gondolkodást

    A rágás nem csupán az emésztésre, a fogazatra hat, hanem még az arcformát is tartósan megváltoztathatja, mindezen túl pedig jótékonyan […]

  • Bajban az erdők – Tömegével válnak a klímaváltozás áldozatává

    A nyugat-montanai hegyeket borító erdők sok fája vörösbe öltözött. Ősz lévén nem is volna ezzel semmi gond, ha a vörös […]

  • A férfiaknak több szerep jut a terhességben, mint azt eddig gondoltuk

    A sikeres terhességhez nem csak hímivarsejtekre van szükség. Az Adelaide Egyetem kutatói felfedezték, hogy azoknál a nőknél, akik a fogamzás […]